A KÖZÖS EMLÉKEZET

Meghalt Leo Friedman, és nagyon meglepődnék, ha kiderülne, hogy sokan tudták errefelé, hogy egyáltalán élt, de nem azért mesélem, hogy levonhassuk a tanulságot: senki sem sziget. Leo Friedmanhoz nagyon sok közünk van mindannyiunknak, akik nem éltük az ötvenes-hatvanas években New Yorkban. Friedman ugyanis fényképész volt, bánatában lett azzá, mert színész szeretett volna leni, de egy alacsony, nagy fülű figurából nem végtelen a piac felvevőképessége. Így aztán színházi fényképész lett belőle, és tekintve, hogy az ötvenes-hatvanas évek aranykor volt a Broadwayn, most az ő képeit nézegetjük, ha valami fogalmat akarunk alkotni, hogy minek is örültek akkoriban az emberek. Lena Horne (ő egyébként tavaly halt meg), az első színes bőrű nagy musical és filmsztár, ahogy vakít a fogsorával a Jamaica című darabban. És a híres lemezborító, amelyen egy farmeros vigyori szalad Carol Lawrence után az utcán: a West Side Story bemutatója. Nem nagy trükk, letette az utcára a gépet, szólt a két színésznek, hogy fussanak, és ne nézzenek a kamerába. Erre csak a fényképezés képes: csak nyomni kell a gombot. Nem kell hozzá feltétlenül különleges tehetség, csak jó színház. Akik ma a szteppelő Laurence Olivier-re gondolnak, vagy a pályakezdő Barbra Streisandra, mind Leo Friedman szemével nézik a világot.

t.k.

Comments

comments

One thought on “A KÖZÖS EMLÉKEZET

  1. A “farmeros vigyori,” aki Carol Lawrence után szalad Leo Friedman immár színháztörténeti jelentőségű fotóján, nem más, mint Larry Kert (1930-1991), aki 1957-ben a West Side Story eredeti Broadway produkciójában Tony-t alakította. Kert másik nagy sikerét Stephen Sondheim “Company” (1970) című musicaljének főszereplőjeként aratta, mind az eredeti Brodway produkcióban, mind az azt követő londoni bemutatóban.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.