Strasbourgi nevek

20120118-200107.jpg

Áll az ember Strasbourgban a katedrális előtt, vagy akár a katedrálisban, és arra gondol, mennyi mindent nem jegyez meg. Hány ember megy feledőbe, temetőbe, miközben itt hagyják a munkájukat, megél belőlük ezer és tízezer másik. Nincs ezzel semmi baj, sokan vagyunk a Földön, de mégis meglepő. Nem tudom, még ha tudhatnám is, ki rendelte el az építkezést. Ki adott rá pénzt. Ki húzta meg az alaprajzot. Ki tervezte a tornyot. Ki faragta a bejáratot. Hogy hívták azt a prédikátort, akit a szószékre elkísért a kutyája. Hogy hívták a kutyát, ha már egyszer oda lett ő is faragva, öklömnyi márványállat alszik a lépcsőn, az emberek önkéntelenül megsimogatják az orrát, pisze is lett tőle. Nem tudom, ki találta ki az angyalos oszlopot, alul a négy evangélistával, fölötte két sorban szárnyas angyalokkal. De azt tudom, hogy 1662-ben itt járt egy lipcsei pasas. Amúgy szép tőle, akkoriban meglehetősen nagy távolság volt Lipcsétől Strasbourgig. Nyilván nem városnézni jött ő sem, de ha már erre járt, bement a katedrálisba. Ha már bement, megnézte az oszlopot, ha már megnézte, elővette a kését, és jó mélyen belevéste a nevét: Samuel Beyer. És ma ő az egyetlen, akinek a neve eszembe jut a katedrálisról.

Comments

comments

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.