Parker

Egy mondat egy halottól. Ha van vérszívás, ez az: mi, a túlélők, akik soha még csak nem is hallottunk róla, most egyszerre a halálhíre miatt odafigyelünk rá. Mondjuk nem tudom, hogyan szerezhettünk volna róla tudomást. Robert Miles Parkernak hívták, igazi New York-i csodabogár volt, volt néhány rokonszenves mániája, mint az épületek megőrzése, vagy a színházban kószálás. Nem csak kószált, de rajzolt is, elment különféle musicalek próbáira, és rajzolt, rajzolt, megszállottan. Aztán meghalt, ahogy egy színházbolondtól a közhelyek szintjén illik: AIDS-ben.Voltaképpen az utána maradt mondat sem nagy okosság, mindannyian tudjuk, hogy a színház és a hangverseny a közös szertartás igényeit is kielégíti, mondhatjuk, hogy most ezeken a helyeken idézzük meg az Istent, mondhatjuk, hogy szeretünk közösen unatkozni, ülni és egy irányba nézni, csöndben. Templom helyett színházba járunk. Parker, a színházban élő rajzoló ezt úgy mondja: a színházak fenomenálisan szent helyek, tele vannak szellemekkel.

Próbálok majd erre gondolni, ha legközelebb Balázs Pétert látom.

Comments

comments

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.