Nem szeretem a divatot követni. Amint bejelentik, hogy idén a piros a divatszín, én rögtön leteszem a piros ruháimat, és előkeresem a zöldeket.
Gae Aulenti mondta ezt, és valószínűleg nem vette közben észre, hogy aki a divat ellen öltözködik, az természetesen ugyanúgy követi a divatot, mint aki hagyja magát meggyőzni a szép ruhák kérdésében döntő emberektől. 
Mi meg azt mondhatjuk, némi bizalmatlansággal a képzőművészek szóbeli kifejezőképessége iránt, hogy nem az a fontos, amit mond, hanem amit tesz. Gae Aulenti pedig sokat tett. Kitalálta, hogy mi az, ami érdekli a világban, ennek megfelelően el is végezte a megfelelő szakokat, nő létére építész lett, ami az ötvenes évek Olaszországában nem volt annyira könnyű feladat, dolgozott, elsősorban belső építészként. Viszonylag sikerrel, mint tudjuk, és sorolhatjuk a múzeumokat és középületeket, amelyekért felelős: Barcelonában a Katalán Művészet Múzeuma, Velencében a Palazzo Grassi, Berlinben a Tudományos Akadémia, San Franciscóban az Ázsiai Művészetek Múzeuma. Mindegyik megrendelést egy jól sikerült munkájának köszönheti, a párizsi Musée d’Orsay átalakításának. Mindegyik munka átalakítás, létező épületeket kellett új funkcióval ellátni. Ami azt illeti, mást sem csinált, csak zöld ruhákat keresett, amikor a piros volt a divat. Legyünk hát bizalommal a képzőművészek iránt. Tudják,
mit beszélnek.