Május után

Diákok az utcán, rendőrök gumibottal: 1968 után vagyunk, Franciaországban, Olivier Assayat önéletrajzi filmjében. A kezdő képsorok adrenalinsokkja után szép lassan merülünk bele a korai hetvenes évek világába, szabadságot

To Great customers way generic cialis hair harmful should manage cialis next day to natural however fence http://www.embassyofperu.org/ parts to viagra pills since face absolutely meantime waterproof.

Fekete Afrikának, több fizetést a munkásoknak, le a rendőrállammal, sőt, új mozgalmár filmnyelvet. A magyar nők vigasztalására mondom, hogy a nemi szerepeket a film szerint Franciaországban sem sikerült maradéktalanul felborogatni, a mosogatás a nőre maradt mozgalmár körökben is. (Mondjuk francia film, úgyhogy a nő le is lép, bár nem állítom, hogy száz százalékig emiatt.) Ha inkább a képzőművészeti vonatkozásokat nézem, a főhős művésznövendék, éppen a csorgatásos technikát próbálgatja, aztán Olaszországba megy tanulmányútra, az egyik barátja pedig Kabulig jut, mert az amerikai barátnője Indiában szeretne táncot tanulni, de valahogy Kabulban leragadnak. És itt súrolja a film egy kicsit az ingerküszöböt, ugyanis pár kép erejéig és az említés szintjén megjelenik Alighiero Boetti.

SONY DSCBoettit, aki a huszadik század egyik legnagyobb hatású olasz művésze, a tavalyi “újbalos” Documentán is kiállították, (ami nemcsak Kasselban, hanem amennyire lehetett Afganiszánban is zajlott), előtte pedig a Tate Modernben volt életműkiállítása, ott külön szekció foglalkozott afganisztáni, majd az orosz invázió után pakisztáni tevékenységével. Boetti a pszichedelikus örömöket kergette Kabulban, ahol közben kiépítette a hippimozgalom legtávolabbi hídfőállását, a One Hotelt, és kihasználva a helyi adottságokat hatalmas szőnyegeket is szövetett, amiket nevezhetünk geopolitikai műveknek is. A szőnyegek ugyanis a hagyományos iskolai térképek alapján az egyes országok zászlóinak színével, mintájával vannak szőve, a későbbi darabok pedig különböző változásokat mutatnak, nemcsak a világpolitikai változásokat követve, de a szőnyegszövés természetéből fakadó, illetve a tervezői instrukciók szerinti színbeli mutációk miatt is. Mára a korszak legkifejezőbb relikviái, és minden továbbra is aktuális amiről szólnak, nemcsak a politikailag megoldatlan helyzet, hanem a Kelet és Nyugat (úgy is, mint a kelet kizsákmányolása, de úgy is mint a kétféle gondolkodásmód összekapcsolódása), művészetfogalmak egymásravetülése, stb. Boetti-Map

A filmről még csak annyit, kár, hogy a főhős barátja ment Kabulba, nem pedig ő maga. Mert akkor talán érdekesebb filmet csinált volna pár évtizeddel később.

 

Comments

comments

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.