Szobor a Templomtérben

Először azt hiszi az ember, hogy valószínűtlen méretű acélszobrot lát a Kiscelli Múzeum Templomterében, nincs is ennyi vas, nincs is az a technika, és tényleg nincs, mert a furcsán deformált hatalmas alakzat valójában műgyantából van. De nem csak a felület megtévesztő, nehéz gondolatban visszatömködni a megnyújtott, megsodort formákat abba a téglalapba, aminek a felhasítása után elindult a tekeredés, vékonyodás, vastagodás. Mellbevágó élmény felfogni a testet öltő, fekete csáppá váló vonalakat,

belemenni az általuk képzett térbe, nézni ahogy a megvilágítástól hármas árnyékként megint vonalak lesznek. Ha elfogadjuk, hogy egy templom tere minden belekerülő tárgyat szimbolikus jelentőséggel ruház fel, akkor ez a fél évnyi aprólékos munkával feketére (sötét grafitszürkére) satírozott alakzat nem más, mint az isteni tökéletesség kiforgatása, szétnyúzása, újrateremtése. Ha nézzük, az angyalok kara fog a fülünkbe énekelni, de nem a szép, fehér ruhás angyaloké, hanem a lázadóké. (Mondjuk a mester, Jovánovics szobrászata ellen is lázadóké.) Érzékeny fülű látogatók ezt hallják meg, ezért érzik szentségtörésnek a mű kiállítását, ezért írnak felháborodottan a vendégkönyvbe. De lehet, hogy ők a Sixtus kápolna vendégkönyvébe is beírtak volna. Vagy ha bárhol láttak Utolsó ítéletet, még inkább Szent Antal megkísértését.

Kelemen Zénó (forrás: FUGA)

Kelemen Zénó (forrás: FUGA)

Kelemen Zénó: Below the Line, Kiscelli Múzeum, Templomtér

 

Comments

comments

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.