Maroknyi márvány

 

Hadrianus palotája Tivoliban. Süt a nap, barátságosak a romok, az egész elmúlásba bele lehet itt nyugodni. Mindenütt táblák, az a pár darab itt szédelgő téli látogató elolvashatja, hogy nézett ki a palotakomplexum eredeti állapotában, amikor Hadrianus császár édelgett benne az ókor legszebb fiújával, Antinous-szal. Színes márványburkolatok, mozaikok, tavirózsás, szökőkutas tavak, görög könyvtár, görög színház (meg persze latin is), fürdő, napozóterasz, laktanya, föld alá süllyesztett folyosó, ahol nyáron sétált a császár. Ha mindezekkel behelyettesítjük a romantikusan meredező téglafalakat, márványoszloptöredékeket, rögtön meg is van, mi lebeghetett az allinclusivot ajánló török szállodák tervezőinek szeme előtt. Nagyon jó életet lehet elképzelni a maradványok alapján, bár meglehettek a feszültségei, hiszen a bithüniai rabszolgából pár év alatt istenné avatott Antinous rejtélyes körülmények között lelte halálát egy kiránduláson (a Nílusba veszett, oda kirándultak), sohase derült ki öngyilkos lett-e, vagy megölték. Csak annyi volt az érdeme, hogy nagyon szép, de mert ez a szépség az egyik legnagyobb római császár hatalmával párosult, elképesztő mennyiségű márványszobor készült róla, még amik ránk maradtak, azok is termeket képesek megtölteni. Biztos itt Tivoliban is állt szobra, hazatérve oda járhatott szomorkodni Hadrianus, most viszont, ahogy lenézek a lábam elé, a nyirkos föld a napfényben mindenütt csillog, szikrázik, a villa egész területét beborítja a szétporladt márvány. Ilyen szépet is csak az láthat minden nap, aki mondjuk sírköves Rákoskeresztúron.

Comments

comments