Derkovits színei

Elég sokáig hittem azt, hogy csak a nyomda a hibás. Derkovits Gyula képei azért olyan sápadtak a Történelemkönyv a gimnáziumok IV. osztálya számára színes mellékletében, mert erre a kivitelre, erre a papírminőségre volt képes a szocialista könnyűipar. És most váratlanul a Nemzeti Galéria visszadob minket kamaszkorunk kútjába. Nézzük a képeket, és biztos mindenkit szorít a muszáj. Nem lehet életmű-kiállítást rendezni a Végzés meg a Három nemzedék, meg a Csendőrök nélkül, de mit kezdjünk ma ezekkel a festményekkel? Beteg színű csúfságok, amelyeket magasra lökött egy politikai rendszer, és a rendszer elmúltával ott maradtak, a levegőben, évek óta lassan vitorláznak lefelé.

Derkovits Harom nemzedek

Derkovits Harom nemzedek

Az ember próbálja megérteni Derkovitsot. Nyilván tudta, hogy nincs sok ideje, tudta, hogy nem elég jól rajzolni, ha nyomot akar hagyni maga után, festeni kell. Festett, de mintha mindig zavarban lett volna a mérettől, a színektől, a vászontól. Az ellenséges világtól, amit se legyőzni, se megfogalmazni, se ábrázolni, se helyettesíteni nem tudott. Derkovits Gyula nem volt jó festő. Érdemes ezt egy ilyen nagyszabású kiállítással bebizonyítani?

 

Comments

comments

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.