Várbezár

várbazárva

Mindent tudunk. Azt is, hogy ez csak cirkusz a népnek, hogy három nap múlva bezárják, és majd csak nyárra lesz kész a Várbazár. Ha egyáltalán. Akkor viszont megint lemaradnak a szezonról, nem tud elindulni az egész terv az önellátás felé, nyeletni kell vele a pénzt, hogy odacsábuljanak az emberek koncertre, ebédre, lézengésre. Romantikázásra, akármire. Ennek megfelelő az attitűdünk. Rángatjuk a vállunk, hogy ez még építési terület, megvetjük a potentátok körül ugrabugráló újságírókat. Aztán megyünk, megyünk, és szépen lefoszlik rólunk a józanság. Mégis hihetelen élmény, hogy abban a városban, ahol élünk, hirtelen ott terem egy hatalmas műtárgy. Sgrafittók, gloriette, a négy évszak szobron, rámpák, lépcsők, paloták. Nagyszabású tervezés, egy építész főműve, amiről azt hittük, hogy csak rom, emléktemető, és egyszer majd jön valaki, és eltakarítja. Most meg be lehet menni, ha csak átmenetileg is. A Várbazárt azért építették, hogy a királyi család, ha kinéz a palotából, ne szűk utcákat meg egy vendégfogadó udvarát lássa, hanem valami szépet. És most az lett. Valami értelmetlen harmónia, amit látni a Várból, és ami maga is messszenéző, szép könyöklő. Drukkolunk.

könyöklő sgrafitto

Comments

comments

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.