Burri ideje

 

BUR1972018W00003/29

René Burri

Most jött el az idő. Mire is? Meghalt René Burri, a svájci fotográfus, akinek legalább egy képét mindenki ismeri: amikor Che Guevara szívja a szivarját a redőny előtt. Nálunk is látható volt az egész sorozat a Kontaktok kiállításon az Ernst Múzeumban (Capa Központban). De az ember könnyen mondhatja azt: ez nem művészet. Nem mintha nem volna a képben valami furcsa varázslat, ám ki tudja, ott volna-e ugyanaz a varázslat, ha a világ legjobb képű kegyetlenje helyett egy teljesen átlagos szivarbarát füstölne a szobában.

Ugyanez igaz Burri másik híres művére, a Picasso-sorozatra. Szerencséje volt vele. Miután meglátta a Guernicát, elhatározta, hogy le fogja fényképezni a festőt, de annyira azért nem volt könnyű Picasso közelébe jutni. Vagy mégis: 1957-ben Picasso Nimes-be ment, hogy bikaviadalt nézzen, és a hotelportás azt hitte a sálba, széles karimájú kalapba öltözött Burrira, hogy ő is Picasso köréhez tartozik, így gyorsan fölküldték a szállodai szobába. Picasso pedig olyan volt, amilyennek várta tőle az ember: üljön le és egyék, mordult az ismeretlenre.

A fotók megtették kötelességüket, azoknak is tetszenek, akiknek fogalma sincs róla, ki a fényképész. De mi van az el nem lőtt kockákkal. Burri meséli, hogy ott volt a hatnapos háborúban, és látta, amint egy megfeketedett kéz nyúlik ki a sivatag homokjából. Ez lett volna a leghíresebb fényképe, ha lett volna szíve elővenni a gépet. Látta Greta Garbót zacskós néniként kóvályogni az utcán, de nem akart belerondítani sem az ő magánéletébe, sem a mi emlékeinkbe. Látta Fidel Castrót egy Kijárat feliratú tábla alatt szónokolni, de túl nyilvánvaló lett volna a politikai üzenet. Egyszer majd rendezek egy kiállítást az el nem készült képeimből – mondta. Most jött el az ideje.

 

Comments

comments

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.