In Memoriam Simóné

Szép előadás A bűvös vadász, kicsit túl sokat táncol benne a kórus, kicsit jelentéktelenek az énekesek, de ma már az operában is a díszlet a minden, és a díszlet, hogy bezárjuk a kört: szép. Nem is a szépsége a megragadó benne, hanem a bagoly. Az éjszakai jelenetben megannyi piros szemű bagoly pislog a kortinán, aztán jön a szünet előtti nagy jelenet, amikor a bűvös golyót öntik fekete mágiával. És előtte ott a bagoly ifjú korunkból, igen, a kék neon, ami a könyvön ült a Bölcsészkarral szemközti antikváriumban, ahová Simónéhoz jártak a pesti intelligensek könyvet venni. A bagolynak neonszemei voltak, amelyek kigyulladtak, elaludtak, ahogy a bölcs állat pillogott a könyve fölött. Most ujra pillog a neon, és eszünkbe juthat a rendszerváltás első hűs zuhanya, amikor tüntetni mentek a vevők az antikvárium mellett, hogy ne legyen belőle matyómintásnyavalya-bolt. És szépen rájöttünk, hogy a pénz beszél, mi meg a kutyák vagyunk, akik ugatnak.

neonbagoly, (Elektrotechnikai Múzeum)

neonbagoly, (Elektrotechnikai Múzeum)

A bagoly meg huhog. Legalább néhány este még az Erkelben.

Carl Maria von Weber: A Bűvös vadász, rendező: Zsótér Sándor, díszlet: Ambrus Mária

Comments

comments

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.