Nem egy malomban

Utolsó nap, Perlrott Csaba Vilmos- és Németh Ágnes-kiállítás a Művészetmalomban. Amint belépünk látszik, lesznek érdekes részletek, úgyhogy rögtön kérdezem a teremőrt lehet-e fotózni. Nem. Jó, hát szerintem Perlrott Csaba még nem annyira ismert világszerte, hogy ne tenne neki jót, ha minél több helyen jelennének meg a képei, egy-egy jellegzetes motívuma, emberek megosztanák, valamennyire téma lenne, hiszen a kiállítás nem volt túlhirdetve, de oké, valami miatt ezek a dolgok nem a logika mentén dőlnek el, az intézmények nehéz helyzetben vannak, pénzt kérnek a fotóért, úgyhogy nyomás fotójegyet venni. Ám kint a kedves jegypénztárosnő alig meri kimondani, hogy van fotójegy, de az: 15000 forintba kerülne.

euro

Aztán végignézve az casino online anyagot, a néhol teljesen esetleges rendezést, azokat az egymás mellé helyezéseket, amiben semmi értelmet nem tudok felfedezni, meg az egyre rémületesebben gyengülő festői teljesítményt (a korábbi években készült darabok között vannak persze a magyar cézannizálás egészen rendkívüli példái is) felébred a gyanú, lehet, hogy nem véletlen a védőár, aki meghatározta, az is úgy látja, tényleg jobb, ha ennek a kiállításnak nem viszik hírét lelkesen fotózgató látogatók.

Pedig kár ennyire félni. Noha a Czóbel-kiállításnak ugyanezek voltak a bajai – nem elég koncepciózus válogatás és rendezés, gyenge katalógus – azért a művek nagy részének közönség elé bocsájtása fontos dolog, aminek lehetne örülni. De ma már mások a kiállításlátogatási szokások, másképp terjed egy-egy művészeti esemény híre. Kár lemondani azokról, akik mondjuk pont a fotók megosztásával vitték volna hírét Perlrott Csaba Vilmos kevés világraszóló képének. Mert azért nem egy Matisse, és nem egy Cézanne. Ha a fotójegy árkalkuláció esetleg inkább ilyenfajta félreértésből eredne.

 

Comments

comments