Holttest a szekrényen

Piero di Cosimo: Nimfát sirató szatír (előtte Prokrisz halála) London, National Gallery

Piero di Cosimo: Nimfát sirató szatír (előtte Prokrisz halála) London, National Gallery

A festészet történetének egyik legrejtélyesebb képe. Mitológiai jelenetként értelmezték sokáig, a vadabb teóriák szerint alkimista allegória, a legnagyobb valószínűséggel helytálló feltételezés pedig nem is témájára, hanem funkciójára vonatkozik: hitvesi hálószoba berendezés, festett kelengyeszekrény (cassone) oldala, vagy teteje lehetett egy előkelő palotában, ezeken szoktak a házassági köteléket erősítő, vagy a leselkedő veszélyekre figyelmeztető történeteket megjeleníteni. Ha elfogadjuk az eredeti verziót, Procris siratását látjuk, vesztét a féltékeny leselkedés okozta, férje tévedésből vadnak nézte és dárdájával halálra sebezte. Egy művelt, Ovidiust nagy valószínűséggel ismerő (vagy legalább hallomásból ismerő) valaha volt fiatal nőnek ezt a jelenetet kellett néznie, tanulságát az eszébe vésni mindig, amikor világos volt a hálószobában, vagy amikor cassonéjára esett a fáklyafény. Elég brutális témaválasztás, és csak remélni tudjuk, hogy azért ilyen brutális, mert a menyasszony makrancos lehetett, esetleg apja kedvence, lovagló, vadászó, olvasó, majdhogynem fiúsított lány, akinek nehezére esett elfogadni, hogy a házasságban nincsenek ugyanolyan jogai, mint a férjének. Több sebből vérző, torkonszúrt halott nőalakkal kellett riogatni, hogy otthonmaradjon. A festő minden esetre a lánnyal volt, ilyen poétikus siratás jelenetet nem ismerünk többet. Csak a történet női oldala jelenik meg, a szerelmi, erotikus és vadászó őrjöngést megtestesítő alakok mind lenyugodtak, a szerelem el is pusztult, a szex barátsággá szelídült, a vadászebből hűséges őrző kutya lett. A londoni National Galleryban tanyázó kedves arcú szatír füle pedig pár száz év múlva a Gyűrűk ura filmváltozatának tündéire örökítődött.

Comments

comments