Kéjvágy, bírvágy, hatalom

Megint az Isteni színjáték, és ez megint a kis nyelvek gyönyörűsége. Egy olasz kamaszkorában átesik rajta, és többé hozzá sem nyúl, ha nem muszáj. Olyan bonyodalmas eszmélődés a halál utáni életről, kicsit betojatják vele az embert, de vagy bízunk az isteni irgalomban, vagy nem bízunk semmiben. Akár így, akár úgy, mit olvasnának rajta. Nekünk viszont új fordítás, új séta a túlvilágon, Vergilius és Beatrice vezeti Dantét, minket vezet Dante, mindannyiunkat vezet Nádasdy Ádám a magyar nyelv útvesztőiben. Közben eszünkbe jutnak esetleg, akik elindultak Dante nyomában: Liszt Ferenc. Vagy Sandro Botticelli. Talán mindketten szenvedtek attól, hogy a magyar közönség Dantét szépen berakta a könyvespolc mélyére, az olvashatatlanok közé. „Papae Satan, papae satan, aleppe!” – ez már a lefordított részek közül való. Igaz, ez Nádasdynál is változatlan, mert éppen ördögnyelven beszélnek. De Nádasdy tényleg olvasható, mint valami regény. Nincs mivel mentegessük műveletlenségünket. Így aztán fel vagy előbb le, Pokol fenekére, Purgatórium hegyére. A csillagok közé.

Sandro Botticelli: Terv a Pokolhoz 1480 – 90 Vatikáni Könyvtár

Sandro Botticelli: Terv a Pokolhoz 1480 – 90
Vatikáni Könyvtár

 

Comments

comments