Dylan aláírása

Bob Dylan: Cassandra

Bob Dylan: Cassandra

Persze, mindannyian tudjuk, hogy aláírásokat veszünk (veszünk?), az izgatja a gyűjtőt, nem a kép. De nem kellene valahogy fellázadni időnként a művészet nevében? Térjünk már észhez, és ne a nevet nézzük az alsó sarokban, hanem a képet magát.

Persze, hogy szeretjük Bob Dylant, még a Nobel-díját is szeretjük, még mindig jobb, mint ha Murakami Haruki kapta volna. Mondjuk, ha jövőre Leonard Cohent tüntetik ki, akkor lehet, hogy valami elcsúszott a világban, de ez legyen a jövő gondja. A most gondja, ha gond, hogy vajon változnak-e Bob Dylan festményeinek és printjeinek árai, amikor papírja van róla, hogy zseni. Ha eddig 10ezer dollárt ért egy aláírt print, akkor holnaptól mennyit? Nyilván többet, senki nem fogja azt mondani, hogy na, lebukott, ez csak egy költő, nem festő. De mennyivel lett jobb festő vagy rajzoló, attól, hogy jobb költő lett?                 Persze, csak szeretnék gúnyolódni. Ha volna 10ezrem, vennék rajta Bob Dylant. Betenném a kamrába, és várnám a hideg napokat.

 

Comments

comments