Az elveszett torta

Lehet, hogy nem igazi világsztár Pat Lasch, de azért megbecsült művész. Annyira mindenképpen megbecsült, hogy a New York-i Modern Művészetek Múzeuma fennállásának ötvenedik évfordulójára egy művet kérjen tőle. Amúgy is kézenfekvő ötletnek látszott, hiszen Pat Lasch használati tárgyaknak látszó műveket alkot, megszáradt akrilfestékből báli ruhákat, és főleg papírból meg fából faragott tortákat. Az ötvenedik komoly születésnap, így aztán Pat Lasch egy jó másfél méter magas tortát küldött az ünnepeltnek. Jó helyen lesz az.

Pat Lasch: Cake

Pat Lasch: Cake

Vagy nem. Mert idén Lasch-kiállításra készültek Palm Springsben, erre akarták elkérni a MoMA-tól a hatalmas tortát, és kiderült, hogy nincs sehol. Keresték, de hiába. Csak egy sajnálkozó levélre futotta, nagyon szégyelljük a dolgot, de a mű nincs sehol, egyben sok sikert kívánunk Palm Springsben, üdvözlettel.

Az ember nem nagyon érti. Egy ember méretű tortát elveszíteni nem lehet, ellopni bonyolult, megenni, mivel papírból van, képtelenség. Akkor mi történt? Kidobták? Vége volt a bulinak, a művet elvitte a catering a maradék kaszinótojásokkal? És mindenre csak harmincnyolc év múlva derül fény?

Ennyit a múzeumi örökkévalóságról.

A mesés Las Vegas

VEGAS-VECTOR-SIGN

Szeretünk ezen elmélkedni: a tehetség aprópénzre váltásáról. Jelen esetben persze zsetonra kellene váltani azt a tehetséget, annak van csak igazán értelme, de ne szaladjunk annyira. Betty Willis megalkotta a város széli, híres Las Vegas táblát, de nem valami különleges akció keretében, egyszerűen tetszett neki a város, hát odaírta hogy “fabulous”.

A tábla elkészült, és pontosan nem is érti az ember, mitől kelt olyan nagy benyomást, mert nem bonyolult. Sárga szegély, fehér alap, és rajta pirosak a betűk. Mindenesetre hatott: a hatóság elfogadta, nyolc méteres magassággal fölállították a város határában, neonnal megvilágították. Aki arra jár, lefényképezi.

Azt hihetnénk, hogy Betty Willis betegre kereste magát ezzel a művével, száz és százezerszer megörökítették, zászlókra, hűtőmágnesekre, pólókra, hóviharos üveggolyókra, rendszámtáblákra, akármikre nyomták. Ha csak minden reprodukcióért egy centet adtak, akkor is milliomosnak kell lennie. Dollárban. És még én is adtam neki egy centet.

Szó sincs semmi ilyesmiről. A táblát nem védették le, szabad préda, ajándék a városnak, ajándék a világnak. Mondhatnánk, hogy cserébe kapta Betty Willis a halhatatlanságot de ugyan ki hallott róla.

 

betty