Mozi a mozaikban

Monreale, apszismozaik, Pantokrátor (ítélkező) Krisztus

Monreale, apszismozaik, Pantokrátor (ítélkező) Krisztus

Talán más is érzi ezt, hogy nem tud eléggé közel kerülni a mozaikhoz. A szó szoros értelmében sem, fent van, törik a nyakunk, tátva marad a szánk, bambákká válunk, ahogy próbáljuk megjegyezni a Pantokrátort, hogyan is tartja a kezét. Így is maradunk, kimegyünk az arany plafon alól, reméljük, hogy emelkedett valamicskét a lelkünk. De valahogy minden gyanúsan a levegőben marad, Péter és Pál, meg ez a sok, nehezen kisilabizálható nevű szent, Julianus és Cataldus, György és Balázs. Minden és mindenki elvész egy fél óra múlva, csak valami nagy összbenyomás marad. Az meg kevés. Biztosan az a baj, hogy nem lehet eleget bent maradni a templomban. Mégis egy hely, ahová belépőt veszünk, vagy legalábbis úgy viselkedünk, mint a jegyvásárlók, jár húsz perc, fél óra, de annyi semmiképpen sem, hogy megnézzük a képeket, elolvassuk a feliratokat, megértsük a történeteket. Pedig nyilván segítene, ha tudnánk mi az, amit látunk. Van egy első szintű megértés, hogy mi van a képen, és többnyire már eddig sem jutunk el. Glóriás fazonok csinálnak valamit. Hatszáz éve nézik, biztosan okkal. Beállunk a sorba, bölcsőtől a sírig ott vonulunk, és nézzük a falat.

Palermo, Capella Palatina

Palermo, Capella Palatina

Monreale, a bálványok leomlása jelenet

Monreale, a bálványok leomlása jelenet

Meglenne az Építészeti Múzeum ideális helye

Néhány hete a 444-en jelent meg ez a hír: Lebontják a Budai Vár legocsmányabb épületét. Az ember kíváncsi lesz, mi nyerheti el a legocsmányabb jelzőt a legmenőbb portálon, és akkor jön a hidegzuhany, mert újra szembesülni kell azzal, hogy a véleményvezér mainstream portálok ízlése és tájékozottsága művészeti kérdésekben néha kurucinfó-kompatibilis. Már mutatott erre jel (lásd a Szabadság téri szobor elleni ordítós performance fogadtatását http://artmagazin.hu/artmagazin_hirek/scream_scream_scream.2571.html?pageid=119), de ez a mostani azért még kétségbeejtőbb, mert a szóbanforgó épület a Vár egyik legnagyobb építészeti értéke. Építészek, művészettörténészek és laikus érdeklődők zarándokolnak hozzá, hogy láthassanak valami olyat, ami a hetvenes évek hazai viszonyai között is zseniálisnak nyugodtan nevezhető, nemzetközi jelentőségű megoldást tudott adni arra a problémára, amit egy elektromos teherelosztó központ korszerű kialakítása, de főleg elhelyezése jelentett. Ugyanis a Vár történelmi szövetébe kellett beilleszteni, az Országos Levéltár historizáló épülete és egy klasszicista lakóház közötti házhelyre. (Mert ahhoz közel kellett  elhelyezni, ahová az 5o-es években, amikor még szempont volt, hogy jól védhető helyen legyen, az elődjét telepítették.)

Van tehát egy 1979-es csúcstechnológiával létrehozott, ötszintes (ebből 2 a föld alatt) épületünk, olyan kialakítással, részletekkel, amiket az egész szakma védendő értéknek tart. Igaz, most kicsit lepusztultnak tűnik, hiszen 2oo7 óta üresen áll, és rondán néz ki az üvegfelületeire később felvitt fólia. Az elbontása viszont még annál is többe kerülne, mint a Mamut melletti szinte tömör beton ipari épület (az ún. Melegpörgető), amit heteken keresztül igyekezett számtalan munkagép megsemmisíteni, hogy az ember már tényleg azt érezte, oké győzzenek a keselyűk és múljon ki végre ez az ipari műemlék mamut, mindegy hogy szuper új funkciókat lehetett volna adni neki.

Szóval szerencsére a mi épületünk még áll, bár kormányhatározat írja elő a lebontását. Funkciója is lehetne, hiszen az évek óta otthontalan Építészeti Múzeum, aminek az anyaga sanyarú körülmények között hányódik különböző, egyáltalán nem erre a célra kialakított raktárakban, nyugodtan ideköltözhetne, fogadhatna kutatókat, látogatókat, őrizhetné azokat a terveket, hagyatékokat, amiket most felelősen gondolkodó örökösöktől meg sem kap. Nem kellene milliárdokat költeni, sem a bontásra, sem az újabb építésre.

És az önző szempont: nem kellene az ablakomból a Várnak ezen a részén is naponta milliókért álló darukat néznem, mint ahogy nézhetem őket hónapok óta a Karmelita kolostornál…

http://www.kiscellimuzeum.hu/orszagos_villamos_tehereloszto

 

Virág Csaba épülete, az 1979-ben átadott Országos Villamos Teherelosztó Központ

Virág Csaba épülete, az 1979-ben átadott Országos Villamos Teherelosztó Központ

(Köszönet a témáért Kortárs Építészeti Központnak.)

Múzeumi kérdés

Vehetjük készpénznek, hogy minden művészet alapja a fonás. Mert a különböző elemek egymásba kötése mindenre jó: lehatárolja a teret, olyasmit hoz létre, ami benn tartja a hőt, vagy egyszerűen csak takar.

kő a cividalei Museo Christiano e Tesoróból

kő a cividalei Museo Christiano e Tesoróból

De mi volt előbb, ez a cividalei kő, amit az ottani Dóm múzeumában lehet látni, vagy az Olaszországban szinte mindenhol kapható rácsos sütemény?

crostata

crostata

Bataclan

A boulevard Voltaire 50 alatt álló épület 1864-ben lett készen Charles Duval tervei alapján. Nevét Offenbach Ba-Ta-Clan című, kínai témájú operettjéről (inkább operaparódiájáról) kapta, ami akkoriban szinte végigsöpört az összes párizsi színházon, akkora siker volt. Az épület emiatt lett pagodaformájú, de később, a folytonos átalakítások nyomán a kínaizáló elemek lekoptak róla. Eredetileg a földszinten kávéház és színház volt, az első emeleten pedig táncolni lehetett. Az 1870-es  porosz háború alatt ide hozták a sebesülteket. Színpadán fellépett Edit Piaf és Maurice Chevalier is.1926-ban mozi lett belőle, ami 1969-ig üzemelt, utána rockkoncertek helyszíneként kezdett működni.

Bataclan

Az

Az új homlokzat

 

Vonalak között

Van az a világ, amelyikben felnőttünk, és amelyikben a boldog vagy boldogtalan gyermekkorunkat eltöltöttük. Nagy, fehér lapokon vaskos fekete vonalak, és nem is volt más dolgunk, mint fogni a színes ceruzákat, és a vonalak közötti részt szépen, gondosan, egységesre kiszínezni. Tudtuk, mit csinálunk, amikor a kifestőnek nevezett színezőket töltögettük: együttműködünk. Van egy ismeretlen Alkotó, aki meghúzza a vonalakat, és vagyunk mi, akik segítenek neki, színessé teszik a képet, tartalommal töltik meg a formát, életté színesítik a lehetőséget.

Aztán megtanultuk, persze, hogy az élet nem ilyen, nincsenek vonalak, kontúrok, csak foltok, nincsenek világos határok, csak egymásba mosódások, el kell hagynunk ezt a szépséges reneszánsz elképzelést, hogy szénnel, tollal el lehet választani a formákat egymástól, meg lehet teremteni az embert vagy a tájat a semmiből. Vagy meg lehet ragadni ebben is, mint Csontváry tette a maga vaskos, nehéz kézzel megfestett girbegurbáival, de hát tudjuk, amit tudunk, látomásos művészet, fejekben sugdosó hangokkal.

Aztán az ember utánamegy, vagy csak odatéved, mondjuk Mostarba, hogy lássa, miből lett a híres kép, vagy csak magáért a hídért, a világ felrobbantott és újjá épített öröksége, és mit lát. Nem a hidat, az semmi. Hanem azt, hogy ez nem látomásos művészet, nem a vonalak imádata, nem a Raffaellóval versenyezni akaró amatőr tébolyult világa, csak a hétköznap, a valóság, az igazi.

Mostar, kis híd

Mostar, kis híd

Mostar, öreg híd

Mostar, öreg híd

A római híd Mostarban, 1903 olaj, vászon, 92 x 185 cm Janus Pannonius Múzeum, Pécs

A római híd Mostarban, 1903
olaj, vászon, 92 x 185 cm
Janus Pannonius Múzeum, Pécs

De ki volt Szent Ivó?

Járt-e Tatlin Rómában? Ismerte-e a Sant’Ivo alla Sapienza spirálisan feltekeredő tornyát, amivel Borromini jelezte az égbe fúró, vagyis az isteni tudásért epedő szándékot? Ezt szeretném online casino nagyon tudni most, hogy hirtelen megláttam a hasonlóságot a Sant’Ivo tornya és a III. Internacionálé emlékműve között.

Sant

Sant”Ivo

Tatlin makettja

Tatlin makettja

A kevesebb néha kevesebb

Lechner Ödön kiállítás az általa tervezett Iparművészeti Múzeumban. Biztos ez lesz a múzeum megújulásának első állomása, tüzijáték, tobzódás, végre beindul az élet, újra virágozni kezdenek a lemeszelt falak! Esetleg talán a kiállítás tereiben? Vagy legalább egy-két falrészen? Vagy valahol…

De nincs virágzás, nincsenek színek. Egy-két épületfotónak kellene érzékeltetnie  azt, amikor stílus és gazdaságtörténet egymásra találtak, amikor tényleg volt virágos Magyarország. Hát nem sikerül, és a szürke alapon fehér hópehelymintáknak, meg a hatszögletű tárlóknak, meg a térbe helyezett, fehérre festett farost elemeknek inkább pókette hatásuk van, mint lechneri. Itt vannak persze a casino online tervek, egy-két személyes tárgy, Zsolnay-pirogránit elemek de a keleties pompából (Lechner gyűjtötte a török kerámiákat, és sok motívumát azok ihlették), a színesség öröméből szinte semmi sincs. A tervezők szerint a kevesebb több, mesélte szomorkásan a kiállítás tudományos főtanácsadója, Sisa József.

A semminél tényleg több, de kevéssel. Nevezzük inkább vázlatnak. Esetleg jó lesz majd ahhoz a Lechner-kiállításhoz, amit a már felújított, kibővített épületben rendeznek. Akkor, amikor visszakerül majd az a tizenöt tonnás Zsolnay-korona is a kupolára, ami most egyelőre szétfűrészelve, az udvaron ázva várja a jobb kort.

archív fotó

archív fotó