Marie-Thérèse feje

Nem is az eset a különös, inkább a megoldása. A jelek szerint Picasso lánya, Maya (illetve az ő fia és lánya, egymás akcióiról nem tudva) két kereskedőnek is eladta édesanyja mellszobrát. Egyszer 2014-ben 42 millió dollárért, egyszer meg 2015-ben 102 millió dollárért. A két kereskedő továbbadta a műtárgyat, egyikük a katari királyi családnak, a másik meg Leon Blacknek, a MoMA (egyik) elnökének. A felek a bírósághoz fordultak, és a jogeset nem is látszik nagyon bonyolultnak, nyilván a két tulajdonos közül valamelyik törvényes.

Ehhez képest az ítélet megszületett, de hogy mi az, nem lehet megtudni. Sem a bíróság, sem a felek nem árultak el részleteket. Valakié lett. Vagy senkié. Vagy mindenkié. Arról a szoborról van szó, amely bronz változatban épp a Budapesten időzik.

Hogy a gipsz mindeközben hol volt, és most merre jár, az rejtély.

Picasso: Nő mellszobra 1931 (Musée Picasso)

Picasso: Nő mellszobra 1931 (Musée Picasso)

 

Hosszú élet

Most is gyönyörű ember, ahogy botra támaszkodva érkezik a képernyőre. Varga Imre. Tulajdonképpen soha nem tudta az ember, mit gondoljon róla. Tényleg fityiszt mutatott a kommunistáknak? Kun Béla a lámpavas alatt vezényli a rohamot. Károlyi a gótikus ív árnyékában, mondjuk, ebben nehéz meglátni a fityiszt, Lenin a kapuban. Művei mára a Szoborparkba kerültek, mint egy elmúlt és nevetséges rendszer elmúlt és nevetséges emlékei. Most pedig jön a képernyőn, szép kabátban, botra támaszkodva, és arról beszél, amiről azelőtt nem szokott, hogy ciszterci diákként Teleki Pált rajzolta az osztályban.

Az ember azt hinné, hogy a hosszú élet nem nagy előny a 20. században, előbb vagy utóbb hibázott az ember, ha meg akart maradni. De úgy is nézhetjük: mindig lehet valamire emlékezni, amit épp el lehet mondani a mindenkori kamera előtt.

itt

 

 

Johns bronz

Áll ércnél maradóbb művem – írta büszkén Horatius, és az ember nem tudta, miért pont az érccel jön egy költő. Mitől olyan maradó a bronz, amit bármikor újra lehet olvasztani, önteni, és már csak nyomokban emlékeztet régi önmagára, lesz belőle Kossuth-szobor vagy ágyúcső.

Pedig hát tényleg az érc, az érc az, ami tartós, majdnem olyan tartós, mint a szó. Jasper Johns egy korai művét vásárolta meg a MoMa. Fényképen talán félreérthető, azt hihetné bárki, hogy csak néhány ragacsos eset ázik egy kávésdobozban. Nyilván emiatt is lett a címe Festett bronz, mert tényleg az, nem fa, nem bádog. S fennmarad. Legalábbis addig, míg Capitoliumon megy föl a pap, s vele a néma szűz.

Jasper Johns: Festett bronz

Jasper Johns: Festett bronz