MAJK

Kamalduli szerzetes háza, Majk

Kamalduli szerzetes háza, Majk

Ilyen ház nincsen. Ilyet nem építenek, csak rajzolnak. Balkezes művészek, kicsit puha ceruzával. A bal sarokban kezdik, és tolják a cerkát, megrajzolják a körvonalat, aztán elhelyeznek benne egy oválist, mondjuk így: a normális helyen. Aztán egy másikat a tökéletes ponton, amit senki nem ért, hogy miért is épp az a tökéletes pont, de tényleg az, bárhol másutt nem volna a helyén.

Aztán jönnek bele majd rajzolt lakosok, kamalduli szerzetesek, akik egy évben csak kétszer három napig beszélhetnek, ha van kedvük, de nyilván nincsen, majd talán jövőre. Vagy grófnők, akikkel elbánik az élet, és ők mégis maradnak, mert itt vannak otthon. Nekik pont jó ez a ház, amelyik nincsen, csak rajzolták, jól érzik magukat benne. Nincs rajta ajtó, nem kell kijönni.

Nem egy malomban

Utolsó nap, Perlrott Csaba Vilmos- és Németh Ágnes-kiállítás a Művészetmalomban. Amint belépünk látszik, lesznek érdekes részletek, úgyhogy rögtön kérdezem a teremőrt lehet-e fotózni. Nem. Jó, hát szerintem Perlrott Csaba még nem annyira ismert világszerte, hogy ne tenne neki jót, ha minél több helyen jelennének meg a képei, egy-egy jellegzetes motívuma, emberek megosztanák, valamennyire téma lenne, hiszen a kiállítás nem volt túlhirdetve, de oké, valami miatt ezek a dolgok nem a logika mentén dőlnek el, az intézmények nehéz helyzetben vannak, pénzt kérnek a fotóért, úgyhogy nyomás fotójegyet venni. Ám kint a kedves jegypénztárosnő alig meri kimondani, hogy van fotójegy, de az: 15000 forintba kerülne.

euro

Aztán végignézve az casino online anyagot, a néhol teljesen esetleges rendezést, azokat az egymás mellé helyezéseket, amiben semmi értelmet nem tudok felfedezni, meg az egyre rémületesebben gyengülő festői teljesítményt (a korábbi években készült darabok között vannak persze a magyar cézannizálás egészen rendkívüli példái is) felébred a gyanú, lehet, hogy nem véletlen a védőár, aki meghatározta, az is úgy látja, tényleg jobb, ha ennek a kiállításnak nem viszik hírét lelkesen fotózgató látogatók.

Pedig kár ennyire félni. Noha a Czóbel-kiállításnak ugyanezek voltak a bajai – nem elég koncepciózus válogatás és rendezés, gyenge katalógus – azért a művek nagy részének közönség elé bocsájtása fontos dolog, aminek lehetne örülni. De ma már mások a kiállításlátogatási szokások, másképp terjed egy-egy művészeti esemény híre. Kár lemondani azokról, akik mondjuk pont a fotók megosztásával vitték volna hírét Perlrott Csaba Vilmos kevés világraszóló képének. Mert azért nem egy Matisse, és nem egy Cézanne. Ha a fotójegy árkalkuláció esetleg inkább ilyenfajta félreértésből eredne.

 

Víz a múzeumban

Ha Budapesten az augusztus 17-i hatalmas felhőszakadáskor szinte minden beázott, akkor mi lehet azokban a múzeumokban, amik évek-évtizedek óta nincsenek rendesen felújítva? Amikben nincsenek biztonságos, kifejezetten műtárgytárolásra alkalmas, légkondicionált raktárak? Mi lehet azokban, ahol a pincében tartják a ki nem állított anyagot, mi lehet azokban, amik épp falbontás előtt, vagy után vannak, és mi lehet azokban, amikben a legkisebb szemerkéléskor is folyik be az ablakokon, üvegtetőkön keresztül a víz? Van kisebb múzeum, amibe a felhőszakadás óta technikai okok miatt bizonytalan ideig nem lehet bemenni, gondolom ott a kiállítótér is elázott. De tényleg mi lehet a raktárakban, és ha ez az időjárásunk, akkor biztos-e, hogy a nemzeti műkincsvagyon nagy részét a sejtett körülmények között kell tartani? Ha választási ciklusonként csak egyszer is heteken keresztül hőségriadó van az egész országban, utána meg felhőszakadás, akkor nem lehetne-e a Magyar Nemzeti Bank Értéktár(!!!) Programjának  az az új eleme, hogy elkölt egy-két újabb tiziánónyit az országos múzeumi szigetelésre és légkondicionálásra? Vagy mostmár restaurátorok tömeges képzésére. Vagy    mindkettőre.

Mosolygó kövek

Nem tudom vajon örülnek-e ezek a műtárgyak. Ha egyáltalán műtárgyak. Most azzá váltak, képük az újságban a jó hírrel, hogy a Christie’s visszadja Kambodzsának a köveket, amelyekről bebizonyosodott, hogy rablott holmik. De amikor elrabolták őket, még nem voltak műtárgyak, kultikus célt szolgáltak, meghúzták magukat egy rejtett helyen a dzsungelban, és csak azok látogatták őket, akik tudták kit ábrázolnak, miért abban a ruhában, miért mosolyognak. Nekünk csak forma, faragott homokkő, különös fejfedő, széles váll. Nem a mi világunkból való lény, nem is tudunk vele mást tenni, mint műalkotásként nézni, adni és venni.

Egy nap majd eljön a műkincsek utolsó ítélete, mind fölkerekednek, és oda mennek, ahová valók, ahová tervezték őket, ahol otthon vannak. A dolgok esti lélekvándorlása. Addig meg örömmel látjuk, hogy Pandava hajóra száll néhány más társával együtt, és kiköt Kambodzsa partjainál. Csakhogy aligha jutnak már vissza az őserdőbe. Elveszítették kultikus voltukat, egyszerű műtárgyakká váltak.

36196802

Várbezár

várbazárva

Mindent tudunk. Azt is, hogy ez csak cirkusz a népnek, hogy három nap múlva bezárják, és majd csak nyárra lesz kész a Várbazár. Ha egyáltalán. Akkor viszont megint lemaradnak a szezonról, nem tud elindulni az egész terv az önellátás felé, nyeletni kell vele a pénzt, hogy odacsábuljanak az emberek koncertre, ebédre, lézengésre. Romantikázásra, akármire. Ennek megfelelő az attitűdünk. Rángatjuk a vállunk, hogy ez még építési terület, megvetjük a potentátok körül ugrabugráló újságírókat. Aztán megyünk, megyünk, és szépen lefoszlik rólunk a józanság. Mégis hihetelen élmény, hogy abban a városban, ahol élünk, hirtelen ott terem egy hatalmas műtárgy. Sgrafittók, gloriette, a négy évszak szobron, rámpák, lépcsők, paloták. Nagyszabású tervezés, egy építész főműve, amiről azt hittük, hogy csak rom, emléktemető, és egyszer majd jön valaki, és eltakarítja. Most meg be lehet menni, ha csak átmenetileg is. A Várbazárt azért építették, hogy a királyi család, ha kinéz a palotából, ne szűk utcákat meg egy vendégfogadó udvarát lássa, hanem valami szépet. És most az lett. Valami értelmetlen harmónia, amit látni a Várból, és ami maga is messszenéző, szép könyöklő. Drukkolunk.

könyöklő sgrafitto

George go home!

George Clooney mint műkincsvadász

George Clooney mint műkincsvadász

Jaj miért kellett a Nespresso reklámokban magán viccelődő, meg az Oscar gálák vörös szőnyegén önironikusan nyilatkozó George Clooneyt rendezni hagyni? Miért nem fogta valaki a kezét a vágószobában is, figyelj George, itt már 60-nak tűnő 6 másodperccel hosszabban nézel együttérzően mint kellene,  úgyhogy nyisszantsuk ki ezeket a snitteket, meg azokat is, amiken igazgatod a vintage Ray-Banedet. Ez az egész restitúciós boom nem arra van ám, hogy öregedő sztárok kiélhessék vonzódásukat a katonaruhás szerepjátékokhoz, mi lenne ha a Monuments Men-ben inkább a szakértők és a forgatókönyvírók dolgoztak volna többet, és nem a sminkesek, fodrászok,  bajusznyírók? És végül miért nem mondta valaki, hogy nem pont Michelangelo brugge-i Madonnájával kellene azt példázni, hogy akár emberéleteket is érdemes feláldozni a művészi szép oltárán? Michelangelót is elhagyta néha az ihlet. És nem csak egyszer.

Michelangelo brugge-i Madonna

Michelangelo brugge-i Madonna

Michelangelo keresztvivő Krisztusa a Santa Maria sopra Minervában, Rómában

Michelangelo keresztvivő Krisztusa a Santa Maria sopra Minervában, Rómában

 

Bologna piange

Van Bolognában egy Héttemplomnak (Sette chiese) nevezett komplexum, ahol mindenféle hókusz-pókusz nélkül is meg lehet tapasztalni mitől szent egy hely. Meg hogy mit szeretnek a művészettörténészek, és miért gondolnak még most is rettegéssel vegyes szeretettel Tóth Sándorra, meg a szekszárdi vállkőre.

Izisz szentélyre épültek itt az 5. századtól a 13. századig mindenféle kegyhelyek, bazilikák, kápolnák, kripták, a jeruzsálemi Szent Sír templom mása, Pilátus udvara síremlékekkel a falban, kolostor, kolostorkert. Sőt újabban egy, a torinói lepel alapján a Bolognára jellemző terrakottából rekonstruált Krisztus-test is ki van állítva, és ide kerül most a temetés előtt Claudio Abbado teste is, aki tegnap halt meg Bolognában, a családja, a város meg az egész világ szeretetétől övezve. 2010-ben vezényelt itt jótékonysági koncertet, hogy gyűljön a pénz az épületek restaurálására. A család most is azt kéri a kegyeletüket leróni akaró rajongóktól, hogy ne virágot hozzanak, hanem adakozzanak egy rákbetegeket gondozó centrum javára.

Bologna eddig is mágikus hely volt, két hatalmas középkori toronnyal a város szívében, meg egy akkora közkönyvtárral, mint egy pályaudvar, tele fiatalokkal, alkimista hagyományokkal, Morandi-múzeummal, egyszer egy Primaticcio szerelem-kiállítással, zene- és hangszermúzeummal, Arte Fierával. De Abbado ravatalától még mágikusabb hely lett.

Lehet búcsút mondani szívünk minden melegével.Abbado_2008_02_b

 

Mi legyen a vigangóval?

Persze, ahhoz azt is tudni kell, mi a vigango. Eleve nem vigango, hanem kigango, a vigango a szó többes száma. Termeszbiztos, keményfából faragott emberalak, amelyet a földbe ásnak, látogatnak, élelmiszerrel látnak el Kenyában a törzsek. A nyolcvanas évek óta divat a gyűjtésük Amerikában, viszonylag olcsón lehetett vásárolni, 1500 dollár egy szép, faragott műtárgyért. Az árak azóta háromszorosukra emelkedtek, de nem is ez a baj, hanem hogy akár kigango, akár vigango, elsősorban nem műtárgy, hanem a földöntúlival való casino online találkozás lehetősége a kenyaiaknak, akik most megpróbálják visszaszerezni azt, ami az övék. Például a Denver Museumtól, ahol nagyon szép, százdarabos gyűjtemény van, többek között Gene Hackman ajándékozásának köszönhetően. Gene Hackman pedig biztosan nem azért költött dollárezreket vigangóra, hogy aztán a gyűjteményét visszavigyék Kenyába.

És visszavinni sem egyszerű, nem arról van szó, hogy bedobozolják a műtárgyakat, megcímezik, és a többi a posta dolga, a törzsek harminc év alatt változtak, vándoroltak, eltűntek. Mi a fontos, az igazság vagy a múzeum megőrzési kötelezettsége? Ha vissza kell vinni a vigangót, ki fizesse a költségeket. Egyáltalán: mi az igazság? Mi a megőrzés? Mindenesetre az is bolond, aki vigangóba fekteti mostanság a vagyonkáját. vigango

Ütött váza

Haha. Ütött váza. Battuto. Az a cserép. Szilánk. Vagy ez, amit Scarpa csinált. Akinek meg cipő a neve. Az olasz veszélyes nyelv, a legegyszerűbb dolgok is varázslatosan hangzanak.

Carlo Scarpa üvegeit nézegetik most az emberek New Yorkban a Metropolitan Museumban. Scarpa ugyanis, mielőtt építész lett… – kezdenénk a mesét, de már itt is van egy finom bökkenő. Scarpa nem lett építész, nem diplomázott le, így aztán mindig valakivel együtt kellett dolgoznia, nem nyithatott önálló építész irodát. Szerencsére az üvegtervezés nem ennyire veszélyes foglalkozás, azt papír nélkül is megtehetik a tehetségesek, ha van hozzá megfelelő gyár, és testté lehet a rajz.

Scarpát a Venini cég alkalmazta, nekik dolgozhatott. Akinek volt érzéke hozzá, csak bement a boltba, és vett néhány Carlo Scarpát. Akinek nem, az most mehet New Yorkba, és nézheti, hogy mit ki lehet hozni ebből az anyagból. Hogy lesz a vázából tiszta forma, amihez nem kell se víz, se virág, se asztal, se szoba. Csak van.

Carlo Scarpa: Battuto

Carlo Scarpa: Battuto

Most jó

Olyan országban szeretnék élni… Milyenben is? Azelőtt a sportbolt volt az összehasonlítási alap, olyanban, ahol ezerféle sportcipőt és melegítőt és teniszütőt lehet kapni. Vagy ahol Glenn Gould lemezeit árulják. Ahol ilyenek a benzinkutak. Kipipálva. Sportcipő, Glenn Gould, benzinkutak – még jobb, mint az eredeti.

Nekem az összehasonlítási alap a kultúra reklámozása volt. Látni Londonban, hogy a múzeumok bent vannak a metróalagútban, Rómában, hogy az aktuális kiállításokat az autóbuszok hátulján hirdetik, óriási Piero della Francescák mögött ültek az utasok. Mondhatják nekem, hogy ez a kerülendő, a művészet áruvá válása, én csak azt láttam, hogy a boldog, nyugati emberek számára magától értetődő mindaz, amihez mi komoly arcot vágunk, és ünneplő ruhát húzunk.  Náluk evidencia, kilépnek az utcára, barokk homlokzatok közé, és még a busz is a festészet dicséretét zengi.

Most meg itt vagyunk. Megy a Combino, és lenyűgözve bámulom az oldalát, Caravaggio kisfiúja vigyorog durva illetlenséggel, és azt vidámkodja: itthon vagy. A világ barátságos hely, ahol a látás kéjenceit is kényeztetik.

caravaggio combino

Tudom ez csak a villamos külseje. A magyarok istene odabent lakik.