Puha hasak, kemény csaták

Százötven éve Raffaello volt a legnagyobb festő a világon, az érzékeny lelkű romantikusok benne találták meg a lelki társukat, a színes madonnák, gyengéd bambinók mesterét. Aztán jött a 20. század, és Raffaello lett a legkisebb nagy mester, ha valaki azzal jönne, hogy ezekben a finoman komponált jelenetekben találta meg élete értelmét, gratulálnánk neki. Meg az értelmének is. De érzem, hogy jön majd az újabb fordulat, ahogy Mozart váratlanul ránőtt Beethovenre, úgy jön a raffaellói Amadeus is, amikor megvilágosodik mindenki: benne van a legtöbb rafinéria. Ebben a különös lényben, aki a finomság és érzékenység festője, aki olyan finom kis puha női hasakat festett-rajzolt, amilyet a férfivágyó kollégák nem szerettek annyira. Aki a saját születésnapján halt meg, mert az előtte való napokban olyan mennyiségű alkoholt online casino ivott és akkorát dorbézolt, mintha az AC/DC-ben lett volna frontember.

Raffaello: Álló akt

Raffaello: Álló akt

Nagy svihák volt, az a típus, amit ma mindenki szeret. Tehetséges svihák, aki egyszerre élt két életet, vitte a boltot, festette az emelkedett szellemeket, szelíd madonnákat, és kasszírozta érte az aranyakat. Ma még a művelt keveseké, akik érdeklődve nézik a Betlehemi gyerekgyilkosság alakváltozatait az utódok metszetein, de érzem, jön majd egy film vagy színdarab, ami újrarendezi az erőviszonyokat.

Raffaello Santi, Marcantonio Raimondi: Betlehemi gyermekgyilkosság 1511 - 1512

Raffaello Santi,
Marcantonio Raimondi: Betlehemi gyermekgyilkosság
1511 – 1512