Munkácsy itt, Munkácsy ott

 

Úgy tűnik Munkácsy Mihály a magyarok szent tehene. Annyira az, hogy szinte senki sem képes (most leginkább a sajtóra gondolok) higgadtan kezelni azt az ügyet, hogy egyelőre megbomlott a Trilógia. Itt most nem is térnék ki arra, milyen festő Munkácsy. A nemzeti büszkeségnek mi az alapja: a virtuóz festeni tudás, Dallos Sándor valaha népszerű könyvei vagy a festészet történetében elfoglalt hely, újítás, invenció, mágia.

Arra gondolok, hogy a legalapvetőbb kérdések miért nem hangzanak el az ezzel foglalkozó cikkekben.

Hogy például az Ecce homo tulajdonosa, az ontariói Hamilton Art Gallery mennyit kér a képéért. És mennyit kér a Golgotáért Pákh Imre (vagy a Munkácsy Alapítvány? Ha jól emlékszem régebben megjelentek olyan hírek is, hogy a Golgota a Pákh által létrehozott Munkácsy Alapítvány tulajdona).

Hogy milyen állapotban vannak a képek? Mi az előtörténetük? Hatással volt-e állapotukra, hogy egy tűzesetkor ki kellett vágni őket a keretükből, majd az emeleti ablakon át kidobni a hóba? Hogy érinti-e őket a Munkácsy képeket fenyegető veszély, vagyis hogy a festő által előszerettel használt bitumen lassan megeszi a színeket? (Azt hiszem ezt a korszakot nem eszi.)

Hogy mit mondanak róluk a magyar restaurátorok, hiszen például Szentkirályi Miklós mind a kettőn dolgozott. Hogy mit okozott az egyik hatalmas képnek a Kanada-Magyarország közötti többszöri szállítás, a feltekert állapotban reptéren hányódás?

Hogy mi a nemzetközi respektjük? A Hamilton Art Gallery saját kiállítási archívuma szerint hogyhogy egyszer sem állította ki Munkácsy képét? Akkor sem amikor a 19. századi európai festészet nagyjait mutatta be. Hogyhogy az előző tulajdonos 6o impresszionista képet ajándékozott a Hamilton Art-nak, hogy az ajándékként elfogadja a nagyméretű Munkácsyt, amit egy akkori értékbecslő 1 millió dollárra értékelt (ami nagyjából megfelel a magyar aukciókon elért legmagasabb Munkácsy-árnak), és így az ajándék értékének felét leírhassa az adójából?

Bármilyen kép adás-vételnél ezek a szempontok: a kép állapota, előélete, festőjének életművében és a művészettörténetben betöltött helye és persze az ára. Ennek belátásához nem kell a Munkácsy Alapítvány sajtóközleményében felvázolt Munkácsy-ellenes lobbihoz tartozni. Munkácsynak nem az fog ártani ha a magyar állam megnézi, megnézeti mit vesz, és aztán esetleg keményen alkuszik. Az már inkább árt neki, ha az emlékét ápoló alapítvány ügyvezetőjét sajtóhírek szerint tragikus méreteket öltött szélhámoskodás miatt szúrja le a saját alkalmazottja, akinek azt javasolta, hogy öt gyerekével menjen a híd alá lakni.

Munkácsy fontos. Noha a körülötte kialakult kultusz alapvetően káros ha kortárs művészetre, festői újításokra fogékony közönségre vágynának művészek és kiállítási intézmények. A Munkácsy balettek, musicalek enyhén szólva is röhejesek, és tovább szilárdítják a félreértést, hogy a festészet leginkább csak a sztorik miatt érdekes, de mindegy, a kultusz már kialakult, az egész érzelmi kérdéssé vált, és ez nyilván az árban is meg fog mutatkozni. De a mérlegelés nem árt, különben azoknak a publicistáknak, akik most hörögnek a Trilógia megbomlásán majd azon kell felháborodniuk miért fizetett túl a magyar állam az adófizetők pénzéből két rossz állapotban lévő, csak nekünk érdekes festményt.

Munkácsy Mihály: Golgota (részlet)

Munkácsy Mihály: Golgota (részlet)

 

 

http://media.astellasdij.hu/files/ko_andras_mnm_20131005_32_33.pdf

http://www.artmagazin.hu/artmagazin_hirek/munkacsy_a_magyar_nemzeti_galeriaban.1953.html?pageid=81

http://www.artmagazin.hu/artmagazin_hirek/korkerdes_munkacsy_es_a_bitumen.1577.html

http://www.artmagazin.hu/artmagazin_hirek/a_munkacsy-dosszieba.1675.html

http://www.artmagazin.hu/artmagazin_hirek/heves_licitalas_egy_munkacsy-festmenyert.1896.html?pageid=81