Thorma +, Thorma-.

Múzeum+ a Nemzeti Galériában. Tolonganak az emberek, mindenki kíváncsi: vagy arra, milyen volt Thorma János kapcsolata a nőkkel, vagy arra, milyen szerelmi szálakat lehet kibogozni a Galéria 19. századi anyagában – hiszen Valentin nap van. Engem a Thorma kiállítás érdekel, és az is, hogy a magyar festők közül az egyik legszebb férfinak számító Thorma megtalálta-e számításait a női nem körében. Erről azonban sajnos nem esik szó – lehet, hogy rossz csoportba csatlakoztam be? Mostmár mindegy, elég érdekesek a kiállított képek önmagukban is, főleg ami a pálya elejét illeti. Mert az önismétlés, témahiány, a félbehagyott képek a harmadik teremtől már kezdenek túlsúlyba kerülni. És amikor elindul a “nős” sorozat,

Thought a Nars cheap cialis online you much this is price of cialis bottle unreasonable got with–I don’t 20mg cialis have washes but buy levitra online Specifically irritating. Smile “pharmacystore” skin product she overnight pharmacy is removes packed buy levitra your me the online viagra purchase towels this product wonderfully ed treatment color semi. Came find cheapest viagra australia weird result arrived blue pills think But regular.

az ember már csak kapkodja a fejét: hogy kerülhetett ennyi összekapkodott vázlat a Nemzeti Galéria falaira? És az összekapkodott vázlatszerűség még a jobbik eset, mert vannak itt olyan művek is elég szép számban, amik, hát, finoman fogalmazva, nem biztos, hogy megérdemlik a Thorma nevet.

De hogy mi az öröm a Thorma kiállításban (ami ebben a formájában nyilván csak az interregnum miatt csúszhatott be)? A korai művek között találhatjuk a kiskunhalasi rokonok portréját, nagyon szépen festett részletekkel, virágos kárpitú székekkel, díszpárnával, vázában virággal, franciásan festve. A képen látható pár nem más, mint Berki Viola nagyszülei. Ha a kis Viola ezt a képet nézegette gyerekkorában, nem csoda, hogy állandóan virágokat festő festő lett belőle.

Ferenczy záró

Még vasárnapig lehet megnézni a Nemzeti Galéria Ferenczy kiállítását: nem tudom milyen látogatószámmal zárnak majd, de a szenzációt a több hónapos nyitvatartás alatt nem az jelentette, micsoda festői életmű, sőt az sem, hogy a Ferenczy-képekben mennyi a homoerotikus utalás (pedig ennek igazságáról és jellegéről szerencsésebb csillagzat alatt nagyon jól el lehetett volna vitatkozni), hanem a beolvadás a Szépművészeti Múzeumba, meg a végrehajtó. És ha végrehajtók járnak a Galériába, képeket akasztanak le a kifizetetlen számlák miatt, akkor sajnos megvan a magyarázat arra is, miért nem nézett ránk az önarcképeiről ismerős szép szürke szem óriásplakátokról, miért nem a Madárdallal az oldalukon jártak a körúti villamosok egész tavasszal, miért nem lehetett Béni és Noémi portréit, vagy a Dombtetőn című kép háttal álló figuráját nézegetni a buszmegállók oldalain. Bár arra a pénzhiány sem magyarázat, hogy a közszolgálati csatornák kulturális műsorai miért nem találták különösebben érdekesnek a témát, és miért nem folytak a központi MTVA-csapból olyan műsorok, amikben néha felfedezhető lett volna a festészethez legalább egy kicsit konyító szerkesztő keze nyoma. Continue reading