A Dunában

Mindenki megőrült? Csak pont én nem?

Vagy csak nem tudom kellő gyorsasággal változtatni az esztétikai nézeteimet? Emlékszem a József Attila szoborra újkorában, amikor meghatott gimnazistaként simogattam meg iszonytató szoborkezét, százszorszépet tettem a kalapjába. Aztán megtanultam, hogy ez igazából sikerületlen szobor, még a tévében is bemondták, hogy haha, a rakodópart felső kövén ül. Akkor már csak az volt érdekes, hogy a portré finoman Petőfi felé húz, és arra hívja föl a figyelmet, hogy csak ezek a sovány, bajszos költők voltak képesek a trükkre. Nagy verseket írni és népszerűnek lenni. Századonként egy. Remélem Térey vagy Kemény István már letette a borotvát. Continue reading