A lótusz az lótusz

2

Csi Pai Si (írd Qi Baishi) kiállítás van a Nemzeti Galériában. Vicces, hogy alig lézengenek benne emberek, pedig világszám. Ha az aukciós rekordok alapján érdeklődnénk a művészet iránt – márpedig nagyjából aszerint érdeklődünk, feltéve, ha nyugati a művész, Picasso, vagy Andy Warhol – akkor itt is egymást sarkát kellene taposni, mert ennek a festőnek is 65 millió dollárt adtak 3 éve egy tusrajzáért. Jó, abban némi hozzáadott értéket jelentett, hogy a mű, ami egyébként egy fatörzsön büszkén ülő sast ábrázol, és Hosszú élet, békés föld a címe, nem másnak készült, mint az akkori kínai elnöknek, Csang Kaj-seknek. De a most Budapesten látható tusrajzokon is vannak madarak, meg szöcskék, malacok is, és mindenféle virág: lila akácok, szilvafavirágok és lótuszok. Ilyenkor fedezi fel az ember, hogy jé, a lótusz tulajdonképpen a tavirózsa? Tényleg mennyire hasonlítanak, és a fordító is így gondolhatta, mert ami az angol címben Lotus, az a magyarban tavirózsa. Aztán ha jobban megnézzük azokat a pár ecsetvonással jelzett, mondjuk őszi lótuszokat, akkor kiderül, hogy a közepükből lesznek a távol-keleti inspirációjú lakásdekorációs boltok casino vázáiból kilógó lyukacsos szárazvirágkompozíciók – vagyis mégsem tavirózsák ezek. De azért Giverny eszünkbe juthat róluk, és könnyű elképzelni, hogy esetleg létezhetett olyan kivételes pillanat, úgy az 1910-es évek vége felé, amikor a világ egyik pontján egy szakállas öreg európai festő, a másikon pedig egy szakállas középkorú kínai festő festett ugyanolyan formájú virágot. Jó, mostmár a wikipédiából is tudhatjuk, hogy az egyik lótusz, a másik vízililiom (https://hu.wikipedia.org/wiki/Lótuszfélék) De azért: orbis unum.

 

Tavirózsa ősszel Lotus in Autumn 183 cm × 56 cm Felirat: Qi Huang, Baishi apó Pecsét: A buddhista asztalos

Tavirózsa ősszel
Lotus in Autumn
183 cm × 56 cm
Felirat: Qi Huang, Baishi apó
Pecsét: A buddhista asztalos

Kínai tus és karácsonyfadísz

Amikor az ember ennyi fellógatott tusrajzot lát, ráadásul úgy, hogy az ablakok is nyersszínű textillel vannak kitakarva, mintha a kínai festészetben is beköszöntött volna a minimalizmus és a kínai gondolkodás is saját maguk megszüntetéséig tekeredett volna, mint a nyugati (nem tudom ennek van-e köze a népességi adatok alakulásához), szóval akkor nagy szüksége van némi segítségre, hogy pontosan minek alapján is különböztesse meg az egyes tekercseket. Eleve miért tekercsek? Mert csak ünnepi alkalmakkor akasztották ki őket a falra, egyébként néha-néha, kivételes pillanatokban a tulajdonos nézegette őket egyedül, vagy mutatta meg valakinek, akit el akart kápráztatni. Ha ma valakinek video-gyűjteménye van, kb. az működhet így, bár nem tudom mi lehet az az ünnepi alkalom, amikor megy az összes video. Esetleg ha lehetőséget kap a Műcsarnokban, hogy bemutathassa a gyűjteményét, az elég ünnepi alkalom, persze csak neki, a művészeinek, meg a művészek rajongóinak. Szűk közösség, de legalább hisznek ebben is. A többieknek pedig ott van erre máig is a karácsonyi dekoráció.

Zhao Zhiqian Őszirózsa kővel legyezőkép

Zhao Zhiqian Őszirózsa kővel legyezőkép

Párás hegyek – illatos virágok. Hagyományos kínai tusfestészet a 19-20. században. Kogart Ház, 2014. március 16-ig