Sajnos semmi sem beszél magáért, aminek olyan kismértékű az ismertsége, mint Magyarországon a kortárs művészetnek. Abból is a fiatalok kísérleteinek. Látszik, hogy a megismertetésnek itthon két útja van: az egyik, hogy a Bizottság együttesnek rendezzünk kiállítást csupa jópofa dologgal, amit minden intézményigazgatói számítás szerint imádni fognak a mára már balatoni, adriai sőt costa del sol-i vitorlások tulajdonosaiként képeket is gyűjtő nemzedéktársak. És azok is, akikből nem lett se befektetési alapkezelő, se igazgatótanácsi tag, se internetes portál tulajdonos, csak jártak alternatív helyekre, most meg vesznek majd jegyet a Műcsarnokba, hogy a gyerekeik eltáthassák a szájukat, milyen érdekes volt az apu vagy anyu fiatalkora. Ők sajnos a protokoll-megnyitóra nem juthatnak be, nem láthatják élőben az erre az alkalomra újra összeállt zenekart, ez a szponzorok kiváltsága. Most a Műcsarnok a tű foka, a mezei Bizottság-rajongó meg a teve. A valahavolt FMK meg a mennyeknek országa, minden kiszorultat vigasztaljon az a tudat, hogy oda visszamenőleges hatállyal nem lehet bejutni. A kiállításra visszatérünk majd: beszélnek-e ott a művek magukért, vagy az új igazgató, Gulyás Gábor elképzeléseiért. tovább
Tag Archives: kortárs
Reply
A lét mibenléte
A SORS AUTÓJA
2011. 07. 02. Velence
Nem tudom, mennyire voltam kicsi gyerek, valószínűleg már tudtam olvasni, amikor a Váci utcán menve le- és föllépkedtem a járdán. Merthogy akkor még volt járda, bár az autókat már kitiltották. A játék lényege az volt, hogy megpróbáltam kicselezni a világot. Mert valahogy nyilván meg van írva a Sors Könyvében, hogy nekem éppen a járdán vagy az úttesten kell haladnom, próbáltam ezért másképp csinálni, mint ahogy meg van írva, pontosan tudva, hogy nincs esélyem, a Sors Könyve sajnos azt is megírta, hogy most váltogatni fogom a talajt, megette a fene, foglyok vagyunk. tovább

