Ferenczy

Ferenczy Károly Lovagló gyerekek

Kedvenc elméletem, hogy Munkácsy azzal vívta ki az első számú magyar festő címét, hogy róla van egyedül életrajzi regény. Jellegzetes 19. századi mitológia-elemekkel, a nyomorgó (nem emlékszem tényleg nyomorgott-e) dickensi kis asztalosinassal, akiből a párizsi szalonok balzaci hőse lett. De a legnagyobb magyar festő nem Munkácsy Mihály, hanem Ferenczy Károly, német-német, ilyen szempontból tehát semmi akadálya nem lehet a trónfosztásnak. Ha az életrajzi regény is összejönne, szabad lenne az út a magyarok szemébe. Vagyis épp ez a lényeg, hogy először a szívükbe, mert a szemüket is az vezérli.

tovább

Markógazdaság

2011. szeptember 20.
Markógazdaság
Magyar Nemzeti Galéria

Markó Károly: Tájkép Tivoli mellett 1846

A világ változott, jól tudom. Amikor az idősebb Markó Károly festett, nem az járt a fejében, hogy ezeket a képeket egyszer majd összegyűjtik, egymás mellé teszik, kutatják, összehasonlítják, hamisítják. Festett, mert szeretett festeni, az emberek pedig megvásárolták, mert azt gondolták, hogy egy szép lakásnak nem árt, ha van egy tartalék, egy titkos ablaka, amelyből csodás zöld tájakra lehet kinézni, és ha valaki veszi magának a fáradságot, akkor megláthatja a tájban Jézust, Tóbiást az angyallal, Dianát és Callistót, Zeuszt és Európát. Akárkit. Ki merre menekülne a valóságból.

tovább

MNG Magáért beszél

Sajnos semmi sem beszél magáért, aminek olyan kismértékű az ismertsége, mint Magyarországon a kortárs művészetnek. Abból is a fiatalok kísérleteinek. Látszik, hogy a megismertetésnek itthon két útja van: az egyik, hogy a Bizottság együttesnek rendezzünk kiállítást csupa jópofa dologgal, amit minden intézményigazgatói számítás szerint imádni fognak a mára már balatoni, adriai sőt costa del sol-i vitorlások tulajdonosaiként képeket is gyűjtő nemzedéktársak. És azok is, akikből nem lett se befektetési alapkezelő, se igazgatótanácsi tag, se internetes portál tulajdonos, csak jártak alternatív helyekre, most meg vesznek majd jegyet a Műcsarnokba, hogy a gyerekeik  eltáthassák a szájukat, milyen érdekes volt az apu vagy anyu fiatalkora. Ők sajnos a protokoll-megnyitóra nem juthatnak be, nem láthatják élőben az erre az alkalomra újra összeállt zenekart, ez a szponzorok kiváltsága. Most a Műcsarnok a tű foka, a mezei Bizottság-rajongó meg a teve. A valahavolt FMK meg a mennyeknek országa, minden kiszorultat vigasztaljon az a tudat, hogy oda visszamenőleges hatállyal nem lehet bejutni. A kiállításra visszatérünk majd: beszélnek-e ott a művek magukért, vagy az új igazgató, Gulyás Gábor elképzeléseiért. tovább