Sajnos semmi sem beszél magáért, aminek olyan kismértékű az ismertsége, mint Magyarországon a kortárs művészetnek. Abból is a fiatalok kísérleteinek. Látszik, hogy a megismertetésnek itthon két útja van: az egyik, hogy a Bizottság együttesnek rendezzünk kiállítást csupa jópofa dologgal, amit minden intézményigazgatói számítás szerint imádni fognak a mára már balatoni, adriai sőt costa del sol-i vitorlások tulajdonosaiként képeket is gyűjtő nemzedéktársak. És azok is, akikből nem lett se befektetési alapkezelő, se igazgatótanácsi tag, se internetes portál tulajdonos, csak jártak alternatív helyekre, most meg vesznek majd jegyet a Műcsarnokba, hogy a gyerekeik  eltáthassák a szájukat, milyen érdekes volt az apu vagy anyu fiatalkora. Ők sajnos a protokoll-megnyitóra nem juthatnak be, nem láthatják élőben az erre az alkalomra újra összeállt zenekart, ez a szponzorok kiváltsága. Most a Műcsarnok a tű foka, a mezei Bizottság-rajongó meg a teve. A valahavolt FMK meg a mennyeknek országa, minden kiszorultat vigasztaljon az a tudat, hogy oda visszamenőleges hatállyal nem lehet bejutni. A kiállításra visszatérünk majd: beszélnek-e ott a művek magukért, vagy az új igazgató, Gulyás Gábor elképzeléseiért. tovább →