Frankofónia

Aki nem tudja csinálni, az gyűjti. Eddig rendben is van, valamiből meg kell élnie a művésznek is, jöjjenek a szépségbe szerelmes rajongók, adják a pénzt. De mi köze van ehhez a hatalomnak? Nézzük Hitlert a moziban az üres Champs-Élysées végén, és mintha ennek örülne a legjobban. Az ürességnek, hogy a város műtárggyá válik az ő kedvéért. És az utca végén ott az egyik legnagyobb műtárgyraktár, ami most már az övé. Nehéz megmondani, hogy miért van rá szüksége, nem valószínű, hogy titkos estéken kettesben akart volna maradni Georges de La Tourral vagy valamelyik múmiával, de az biztos hogy van valami kapcsolat a hatalmi mánia és a múzeum között. Talán csak az érzés, hogy valamit én adok a népnek. Vagy egy másik érzés: a múlt én vagyok. A múlt az enyém. Hátha akkor a jövő is az enyém.

francofonia1

Nem tudom van-e a filmnek valami speciális magyar tanulsága. Talán annyi, hogy mi lehetünk a nevető harmadikok. Akiknek nincs köze a hatalomhoz, de azért szívesen járnak múzeumba.

a trailer

Thorma +, Thorma-.

Múzeum+ a Nemzeti Galériában. Tolonganak az emberek, mindenki kíváncsi: vagy arra, milyen volt Thorma János kapcsolata a nőkkel, vagy arra, milyen szerelmi szálakat lehet kibogozni a Galéria 19. századi anyagában – hiszen Valentin nap van. Engem a Thorma kiállítás érdekel, és az is, hogy a magyar festők közül az egyik legszebb férfinak számító Thorma megtalálta-e számításait a női nem körében. Erről azonban sajnos nem esik szó – lehet, hogy rossz csoportba csatlakoztam be? Mostmár mindegy, elég érdekesek a kiállított képek önmagukban is, főleg ami a pálya elejét illeti. Mert az önismétlés, témahiány, a félbehagyott képek a harmadik teremtől már kezdenek túlsúlyba kerülni. És amikor elindul a “nős” sorozat,

Thought a Nars cheap cialis online you much this is price of cialis bottle unreasonable got with–I don’t 20mg cialis have washes but buy levitra online Specifically irritating. Smile “pharmacystore” skin product she overnight pharmacy is removes packed buy levitra your me the online viagra purchase towels this product wonderfully ed treatment color semi. Came find cheapest viagra australia weird result arrived blue pills think But regular.

az ember már csak kapkodja a fejét: hogy kerülhetett ennyi összekapkodott vázlat a Nemzeti Galéria falaira? És az összekapkodott vázlatszerűség még a jobbik eset, mert vannak itt olyan művek is elég szép számban, amik, hát, finoman fogalmazva, nem biztos, hogy megérdemlik a Thorma nevet.

De hogy mi az öröm a Thorma kiállításban (ami ebben a formájában nyilván csak az interregnum miatt csúszhatott be)? A korai művek között találhatjuk a kiskunhalasi rokonok portréját, nagyon szépen festett részletekkel, virágos kárpitú székekkel, díszpárnával, vázában virággal, franciásan festve. A képen látható pár nem más, mint Berki Viola nagyszülei. Ha a kis Viola ezt a képet nézegette gyerekkorában, nem csoda, hogy állandóan virágokat festő festő lett belőle.

Múzeumi divatok

Állok Rómában a Guercino kiállításon és mindjárt megüt a guta. Már percek óta szeretnék hozzáférni a címadó képhez (Et in Arcadia ego, mohos koponya, a moh teljesen gerhardt richteresen festve, mint az később kiderül), de a kép előtt van valaki és nem mozdul. Mostanában a nagyobb múzeumokban, érdekesebb kiállításokon állandóan ez van. Teljesen megváltozott a jó kis régi múzeumi koreográfia, ami még tömegek esetében is működött úgy-ahogy: szép, egyenletes tempóban váltjuk egymást lehetőleg libasorban elhaladva a képek előtt. Ehelyett most a fő művek elé mindig odaáll valaki, hosszasan ácsorog,  egész pontosan addig, amíg a nyomorult audio-guide-ja be nem fejezi a fülébe sutyorgást az adott képről. És a legtöbb ember annyira figyel arra mit mond a hang, hogy magát a képet nem is nézi – a Folie Bergére pultoslányának magábafordult tekintetével mered a semmibe, el, valahová a kép mellé. Minthogy fizetett a külön szolgáltatásért, nyilván jogosan álldogál ott, intézményi legitimációval. Azt a nagy figyelemtől nem érzékeli, hogy eközben más kiállításlátogatók idegesen gázolnak át az auráján többször casino pa natet is, de ha érzékelné,  akkor is mi van, ugyan hova álljon?  Continue reading

Agórafóbia

2011. 08.13. Kaposvár

Még egy kaposvári ripli-kiállítás, és senki sem fogja elhinni, hogy Rippl-Rónai tulajdonképpen jó festő,  sőt, ő az egyetlen akinek külföldön is van neve. Tavaly, ugyancsak a szülővárosban, a korai műveket lehetett látni, és akkor még volt valami jó is az egészben. Mert igaz ugyan, hogy a róla elnevezett múzeum első emeleti termei kiállítás céljára teljesen alkalmatlanok, és a rossz világítástól az a benyomása támadt az embernek,  hogy Neuilly-ben, ahol Rippl-pályája elején lakott és festett, biztos nem is volt ablak a szobán,  attól ilyen sötét minden. De egy kaposvári padláson megtalálták egy korai képét, amiről addig még a monográfusok sem tudtak. A felfedezés szenzációszámba ment, egy kápolnabelső, a szürke háttérből kiugró vad rózsaszínekkel. Mélyen vallásos mamájának hozhatta haza a képet, látod édesanyám, ide jártam imádkozni. Akkor ez, meg még néhány igazán szép korai mű kárpótolt a lehangoló összbenyomásért.

Continue reading

MNG Magáért beszél

Sajnos semmi sem beszél magáért, aminek olyan kismértékű az ismertsége, mint Magyarországon a kortárs művészetnek. Abból is a fiatalok kísérleteinek. Látszik, hogy a megismertetésnek itthon két útja van: az egyik, hogy a Bizottság együttesnek rendezzünk kiállítást csupa jópofa dologgal, amit minden intézményigazgatói számítás szerint imádni fognak a mára már balatoni, adriai sőt costa del sol-i vitorlások tulajdonosaiként képeket is gyűjtő nemzedéktársak. És azok is, akikből nem lett se befektetési alapkezelő, se igazgatótanácsi tag, se internetes portál tulajdonos, csak jártak alternatív helyekre, most meg vesznek majd jegyet a Műcsarnokba, hogy a gyerekeik eltáthassák a szájukat, milyen érdekes volt az apu vagy anyu fiatalkora. Ők sajnos a protokoll-megnyitóra nem juthatnak be, nem láthatják élőben az erre az alkalomra újra összeállt zenekart, ez a szponzorok kiváltsága. Most a Műcsarnok a tű foka, a mezei Bizottság-rajongó meg a teve. A valahavolt FMK meg a mennyeknek országa, minden kiszorultat vigasztaljon az a tudat, hogy oda visszamenőleges hatállyal nem lehet bejutni. A kiállításra visszatérünk majd: beszélnek-e ott a művek magukért, vagy az új igazgató, Gulyás Gábor elképzeléseiért. Continue reading