2011. 07. 02. Velence

Nem tudom, mennyire voltam kicsi gyerek, valószínűleg már tudtam olvasni, amikor a Váci utcán menve le- és föllépkedtem a járdán. Merthogy akkor még volt járda, bár az autókat már kitiltották. A játék lényege az volt, hogy megpróbáltam kicselezni a világot. Mert valahogy nyilván meg van írva a Sors Könyvében, hogy nekem éppen a járdán vagy az úttesten kell haladnom, próbáltam ezért másképp csinálni, mint ahogy meg van írva, pontosan tudva, hogy nincs esélyem, a Sors Könyve sajnos azt is megírta, hogy most váltogatni fogom a talajt, megette a fene, foglyok vagyunk. tovább →