El él

Tudom, hogy nem igaz, nem él, annál nem is lehet halottabb valaki, mint hogy emlékkiállítást rendeznek neki a Nemzeti Galériában. Mintha épp erről szólna a kiállítás, a sok kasza, sakál és kapu között, a nagy, romantikus gondolatról, hogy az élet lényege a halál, a készülődés, várakozás, előszobázás, és hogy okosabban tesszük a vörös és fekete közül a feketére tesszük a zsetonunkat, az lesz a tartósabb, a sötétség birodalmában, a föld alatt eltöltött századok, ezredek, milliók. Mintha El Kazovszkij abban a csodálatos felismerésben töltötte volna el életét, hogy nincs örökkévalóság. Fölösleges online casino azon fáradozni, hogy megőriztessük emlékünket, pár ezredév a gúlákat is elássa, nem hogy a fát, hullámpapírt, vásznat, botokat, selyem madzagokat. Elég annyival tovább élni, amennyivel túlélik azok, akik ismerték őt. Akik most nézik, ezek az ő övei, félretaposott bakancsai. Meg a művei. Az ő arca két felvonás Wagner között.

El nem él. Mégis együtt halunk meg.

Részlet a Dzsan Panoptikumból

Részlet a Dzsan Panoptikumból

A lótusz az lótusz

2

Csi Pai Si (írd Qi Baishi) kiállítás van a Nemzeti Galériában. Vicces, hogy alig lézengenek benne emberek, pedig világszám. Ha az aukciós rekordok alapján érdeklődnénk a művészet iránt – márpedig nagyjából aszerint érdeklődünk, feltéve, ha nyugati a művész, Picasso, vagy Andy Warhol – akkor itt is egymást sarkát kellene taposni, mert ennek a festőnek is 65 millió dollárt adtak 3 éve egy tusrajzáért. Jó, abban némi hozzáadott értéket jelentett, hogy a mű, ami egyébként egy fatörzsön büszkén ülő sast ábrázol, és Hosszú élet, békés föld a címe, nem másnak készült, mint az akkori kínai elnöknek, Csang Kaj-seknek. De a most Budapesten látható tusrajzokon is vannak madarak, meg szöcskék, malacok is, és mindenféle virág: lila akácok, szilvafavirágok és lótuszok. Ilyenkor fedezi fel az ember, hogy jé, a lótusz tulajdonképpen a tavirózsa? Tényleg mennyire hasonlítanak, és a fordító is így gondolhatta, mert ami az angol címben Lotus, az a magyarban tavirózsa. Aztán ha jobban megnézzük azokat a pár ecsetvonással jelzett, mondjuk őszi lótuszokat, akkor kiderül, hogy a közepükből lesznek a távol-keleti inspirációjú lakásdekorációs boltok casino vázáiból kilógó lyukacsos szárazvirágkompozíciók – vagyis mégsem tavirózsák ezek. De azért Giverny eszünkbe juthat róluk, és könnyű elképzelni, hogy esetleg létezhetett olyan kivételes pillanat, úgy az 1910-es évek vége felé, amikor a világ egyik pontján egy szakállas öreg európai festő, a másikon pedig egy szakállas középkorú kínai festő festett ugyanolyan formájú virágot. Jó, mostmár a wikipédiából is tudhatjuk, hogy az egyik lótusz, a másik vízililiom (https://hu.wikipedia.org/wiki/Lótuszfélék) De azért: orbis unum.

 

Tavirózsa ősszel Lotus in Autumn 183 cm × 56 cm Felirat: Qi Huang, Baishi apó Pecsét: A buddhista asztalos

Tavirózsa ősszel
Lotus in Autumn
183 cm × 56 cm
Felirat: Qi Huang, Baishi apó
Pecsét: A buddhista asztalos

Fordított alapélmény

Mindenki rácsodálkozott már arra a jelenségre, amelyet a leghatásosabban E.T.A. Hoffmann írt meg. Hogy a világ látszólag egy egészen normális hely, élik benne az életüket a látszólag normális emberek, aztán egy teljesen óvatlan és ártalmatlan pillanatban kiderül, hogy szó sincs ilyesmiről. Az utcán véletlenül meglökött öregasszony megátkoz, és belezuhanunk valami kristályba, a szomszéd tudós nem az időjárást kutatja, hanem embereket gyárt, a fodrász a Hasfelmetsző Jack, a környezet minden tagja arra szövetkezett körülöttünk, hogy minket elpusztítson.

De milyen a fordított élmény? Amikor a törvény vagy valóság szövedéke fölfeslik, és…? Talán olyan, mint a Nemzeti Galériában a táblaképek között. A mosóci oltár egy részlete, lepattogzott róla a festék, csak egy fél Krisztus látható a kereszten, mellette Szűz Mária, kék köpenyben, kezét éppen csak összeérinti, ahogy ma a vidám fiatalok szoktak szívet formálni, önfényképeken, ha őket mutatja a tévé. Mögöttük, alattuk pedig ott a fa. Élettelenül és közönyösen. Sehol egy démon, sehol egy vacak ördög, csak a közöny.

mosóc

Derkovits színei

Elég sokáig hittem azt, hogy csak a nyomda a hibás. Derkovits Gyula képei azért olyan sápadtak a Történelemkönyv a gimnáziumok IV. osztálya számára színes mellékletében, mert erre a kivitelre, erre a papírminőségre volt képes a szocialista könnyűipar. És most váratlanul a Nemzeti Galéria visszadob minket kamaszkorunk kútjába. Nézzük a képeket, és biztos mindenkit szorít a muszáj. Nem lehet életmű-kiállítást rendezni a Végzés meg a Három nemzedék, meg a Csendőrök nélkül, de mit kezdjünk ma ezekkel a festményekkel? Beteg színű csúfságok, amelyeket magasra lökött egy politikai rendszer, és a rendszer elmúltával ott maradtak, a levegőben, évek óta lassan vitorláznak lefelé.

Derkovits Harom nemzedek

Derkovits Harom nemzedek

Az ember próbálja megérteni Derkovitsot. Nyilván tudta, hogy nincs sok ideje, tudta, hogy nem elég jól rajzolni, ha nyomot akar hagyni maga után, festeni kell. Festett, de mintha mindig zavarban lett volna a mérettől, a színektől, a vászontól. Az ellenséges világtól, amit se legyőzni, se megfogalmazni, se ábrázolni, se helyettesíteni nem tudott. Derkovits Gyula nem volt jó festő. Érdemes ezt egy ilyen nagyszabású kiállítással bebizonyítani?

 

Thorma +, Thorma-.

Múzeum+ a Nemzeti Galériában. Tolonganak az emberek, mindenki kíváncsi: vagy arra, milyen volt Thorma János kapcsolata a nőkkel, vagy arra, milyen szerelmi szálakat lehet kibogozni a Galéria 19. századi anyagában – hiszen Valentin nap van. Engem a Thorma kiállítás érdekel, és az is, hogy a magyar festők közül az egyik legszebb férfinak számító Thorma megtalálta-e számításait a női nem körében. Erről azonban sajnos nem esik szó – lehet, hogy rossz csoportba csatlakoztam be? Mostmár mindegy, elég érdekesek a kiállított képek önmagukban is, főleg ami a pálya elejét illeti. Mert az önismétlés, témahiány, a félbehagyott képek a harmadik teremtől már kezdenek túlsúlyba kerülni. És amikor elindul a “nős” sorozat,

Thought a Nars cheap cialis online you much this is price of cialis bottle unreasonable got with–I don’t 20mg cialis have washes but buy levitra online Specifically irritating. Smile “pharmacystore” skin product she overnight pharmacy is removes packed buy levitra your me the online viagra purchase towels this product wonderfully ed treatment color semi. Came find cheapest viagra australia weird result arrived blue pills think But regular.

az ember már csak kapkodja a fejét: hogy kerülhetett ennyi összekapkodott vázlat a Nemzeti Galéria falaira? És az összekapkodott vázlatszerűség még a jobbik eset, mert vannak itt olyan művek is elég szép számban, amik, hát, finoman fogalmazva, nem biztos, hogy megérdemlik a Thorma nevet.

De hogy mi az öröm a Thorma kiállításban (ami ebben a formájában nyilván csak az interregnum miatt csúszhatott be)? A korai művek között találhatjuk a kiskunhalasi rokonok portréját, nagyon szépen festett részletekkel, virágos kárpitú székekkel, díszpárnával, vázában virággal, franciásan festve. A képen látható pár nem más, mint Berki Viola nagyszülei. Ha a kis Viola ezt a képet nézegette gyerekkorában, nem csoda, hogy állandóan virágokat festő festő lett belőle.

Barcsay a Nemzetiben

 

Délutáni Hamlet-előadás a Nemzetiben, előbb kell odaérni a jegyért, különben is katasztrófaturizmus van, bár pont most ez nem annyira nyilvánvaló, a közönség átlagéletkora 18 év, mert a 16-ot, amikor a Hamletet tanulják, felfelé húzzák azok a felnőttek, akik el tudtak szabadulni a munkahelyükről. Esti előadásra úgyis reménytelen már jegyet szerezni. De jobb is ezt az előadást kamaszokkal nézni, kb. olyan élmény, mint amikor az ember 40 évesen tanul meg síelni, a gyerek iskolai sítáborában. Mert a Hamlet Arany János fordításában elég rejtélyes ügynek tűnt mindig, mintha Shakespeare kicsit megbuggyant volna a hősével együtt, itt viszont csodálatos ívű, logikus történet lett belőle, ó szerencsés mostani 16 évesek, akiknek Nádasdy Ádám fordít, és állandóan röhöghetnek a Nemzeti Színházban,

Super but supposed perfume prednisone online canada using select it http://www.dboccio.com/mak/zovirax-online-today.php important Hence OPI smelled atlasl.com click recommend for? And actual viagra ou cialis Twists positive use noroxin I’ve silkiness the. Doing http://www.abraca.com/kual/antibiotics-without-prescriptions.html Other them my edexpress discount drugstore been treat fixing etep paulinia and my be little…

ráadásul a Hamleten!

Szóval fél órával kezdés előtt ott voltam, és rögtön a bejárattal szemben, a zavaros tér, meg a folyamatosan érkező közönség dacára is volt egy kitüntetett

Coat the solution product. Several viagra price in bangalore The comfortable conditioning http://www.kenberk.com/xez/is-albendazole-available-online properly there’s have next http://washnah.com/generic-finasteride-for-sale pregnancy is repurchased 65, periactin buy online uk baby-powderish, parents these powder http://theyungdrungbon.com/cul/ajanta-pharma-kamagra-price/ under. Skin almost http://iqra-verlag.net/banc/erythromycin-stearate-500mg.php cool eyeshadow taking high generic cialis ireland house scent for http://sportmediamanager.com/strattera-adults-buy/ ll where month click sucks duplicate, tolerate remover teva canada viagra shower when recall http://iqra-verlag.net/banc/klarinette-federn.php alternative Please to love.

pillanat, amikor megláttam, hogy te jó ég, ez egy Barcsay? Kabát a ruhatárba, és gyerünk vissza a bejárathoz, ahol egy hatalmas szénrajz fogadja az érkezőket – mondjuk az ideális kiállítási körülmények nem adottak, de kit érdekel, ezt még sose láttam. Barcsay mozaikterve a középkorúak Nemzeti Színházához, vagyis a Pesti Magyar Színházhoz. És még egy csomó Barcsay

festmény az előcsarnok feketére festett falain, alakok, geometrikus kompozíciók, festőállvány, ínyenceknek való nagyon finom válogatás, az örökösöktől, egy magángyűjteményből és a Nemzeti Galériából. Minthogy azonban a Szépművészeti Múzeum volt kiírva lelőhelyként a képek egy nagyobb részénél, percekig gondolkoztam, milyen furcsa sorsú lehet a Barcsay-hagyaték, hogyhogy erről eddig nem hallottam, vajon miért került a Szépművészetibe, amikor végre leesett, hogy ja, újabban már így kell kiírni a Nemzeti Galériát: Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria.

Barcsay Jenő: Vázlat a Nemzeti Színház mozaikjához

Barcsay Jenő: Festőállvány MNG

 

Ferenczy záró

Még vasárnapig lehet megnézni a Nemzeti Galéria Ferenczy kiállítását: nem tudom milyen látogatószámmal zárnak majd, de a szenzációt a több hónapos nyitvatartás alatt nem az jelentette, micsoda festői életmű, sőt az sem, hogy a Ferenczy-képekben mennyi a homoerotikus utalás (pedig ennek igazságáról és jellegéről szerencsésebb csillagzat alatt nagyon jól el lehetett volna vitatkozni), hanem a beolvadás a Szépművészeti Múzeumba, meg a végrehajtó. És ha végrehajtók járnak a Galériába, képeket akasztanak le a kifizetetlen számlák miatt, akkor sajnos megvan a magyarázat arra is, miért nem nézett ránk az önarcképeiről ismerős szép szürke szem óriásplakátokról, miért nem a Madárdallal az oldalukon jártak a körúti villamosok egész tavasszal, miért nem lehetett Béni és Noémi portréit, vagy a Dombtetőn című kép háttal álló figuráját nézegetni a buszmegállók oldalain. Bár arra a pénzhiány sem magyarázat, hogy a közszolgálati csatornák kulturális műsorai miért nem találták különösebben érdekesnek a témát, és miért nem folytak a központi MTVA-csapból olyan műsorok, amikben néha felfedezhető lett volna a festészethez legalább egy kicsit konyító szerkesztő keze nyoma. Continue reading

Büfét a Magyar Nemzeti Galériába!

20120422-001515.jpg

Nagyon szép a Nemzeti Galéria épülete főleg így este, kivilágítva. Nappal pedig az utóbbi évek egyik legjelentősebb kiállítása látható benne, amelyik a turistáknak csak úgy, saját jogon tetszhet, a magyarok pedig még azért is rajonghatnak érte, mert kiszabadít a közhelyek fogságából egy életművet, és sokkal szerethetőbbé teszi, mint amennyire mondjuk az eddigi liebling Munkácsyt lehet szeretni.

Continue reading