Jenő mint faun (a kiállításon nem ez a változat szerepel, hanem egy másik verzió, ami a washingtoni Nemzeti Múzeum tulajdona)

Még emlékszem arra, amit a Nemzeti Múzeum földszintjén mutatnak: André Kertész hazahozatalára. A Kepes-interjúra, meg arra a portréfilmre, amelyben egy nagyon átlagosnak látszó Polaroid-géppel egy törött üvegvázát fényképez az ablakban. És fénykép lesz belőle, csodák csodájára, ő ugyan azt mondja, valamit még javítani kell rajta, de látta az ember, mi az a tehetség, milyen az, amikor valaki azt csinálja, amit bárki más megtehetne, de mégis egészen más eredményre jut. Emlékszem az akkori lelkesedésre, a velünk élő klasszikusra, akit kitüntetnek, és ő azt mondja: nagyon megtisztelve érzem magam. Emlékszem a képeire Párizsban, még mondja valaki, hogy nem adtunk hozzá mi is a 20. század művészetéhez. tovább →