Bill dzsekije

Mindannyian Billnek öltözünk – mondta Anne Wintour, és biztosan így is volt. Bill Cunningham a New York Times divatfotósa volt, két héttel ezelőttig. Egyszer csak, évtizedek után elmaradtak a vasárnapi képek, stroke, halál. Bill Cunningham mániája a női divat volt, annyira fontos volt számára, hogy egy ideig azt hitte, ez lesz az élete. Kivett egy üzlethelyiséget, és kalapokat gyártott. Kezdetben munka után, aztán munkaként. Aztán elkezdett fotózni, kezdetben munka után, később munkaként.

Nem volt igazi fotós alkat, azt mondta, túlságosan is szégyenlős volt hozzá, nem szerette volna zavarni az embereket. Így lett igazán különleges. Biciklivel járta New Yorkot, nyakában a géppel, és ha látott valakit érdekes ruhában, kattintott. Nagyon demokratikus gondolat, de hát könnyű volt ilyennek lennie: nem volt tévéje, nem járt moziba, nem tudta, ki a híres ember, ki a mezei halandó. Más kérdés, hogy ehhez a demokráciához New Yorkban kellett élnie, felkopott volna az álla, ha az atlétatrikós Budapesten szeretett volna jól öltözött embereket találni.

Az embert persze mindig foglalkoztatja, hogy ha valaki ennyire mániákus divatőrült, vajon hogyan öltözködik. Micsoda ruhatára lehet, mennyit vacakolhat, amíg összeállítja a napi megjelenését, de Bill Cunningham, úgy látszik, azt is tudta, hogy a gyorsan változó divatban állandónak lenni a legnagyobb ötlet. Így aztán gyaloglócipő, zsebes nadrág, és a fantasztikusan kék dzsekije, ez volt ő, erről ismerte a város, ebben ült be a divatbemutatók első sorába. Ebben felejtjük el, mert ez a fotósok sorsa. Többnyire.bill cunningham