Mozi a mozaikban

Monreale, apszismozaik, Pantokrátor (ítélkező) Krisztus

Monreale, apszismozaik, Pantokrátor (ítélkező) Krisztus

Talán más is érzi ezt, hogy nem tud eléggé közel kerülni a mozaikhoz. A szó szoros értelmében sem, fent van, törik a nyakunk, tátva marad a szánk, bambákká válunk, ahogy próbáljuk megjegyezni a Pantokrátort, hogyan is tartja a kezét. Így is maradunk, kimegyünk az arany plafon alól, reméljük, hogy emelkedett valamicskét a lelkünk. De valahogy minden gyanúsan a levegőben marad, Péter és Pál, meg ez a sok, nehezen kisilabizálható nevű szent, Julianus és Cataldus, György és Balázs. Minden és mindenki elvész egy fél óra múlva, csak valami nagy összbenyomás marad. Az meg kevés. Biztosan az a baj, hogy nem lehet eleget bent maradni a templomban. Mégis egy hely, ahová belépőt veszünk, vagy legalábbis úgy viselkedünk, mint a jegyvásárlók, jár húsz perc, fél óra, de annyi semmiképpen sem, hogy megnézzük a képeket, elolvassuk a feliratokat, megértsük a történeteket. Pedig nyilván segítene, ha tudnánk mi az, amit látunk. Van egy első szintű megértés, hogy mi van a képen, és többnyire már eddig sem jutunk el. Glóriás fazonok csinálnak valamit. Hatszáz éve nézik, biztosan okkal. Beállunk a sorba, bölcsőtől a sírig ott vonulunk, és nézzük a falat.

Palermo, Capella Palatina

Palermo, Capella Palatina

Monreale, a bálványok leomlása jelenet

Monreale, a bálványok leomlása jelenet