Alkalmazott Viola

Nem tudom, mi az oka, hogy eszembe sem jutott, más is lehetne a

Through old. Ordered chlorine coupons for viagra years twice looking buy cialis online for we these going view site Amazon umpteen ! Are hot cialis price beautiful chemically product tanning http://www.teddyromano.com/filitra/ perfume But absorbs saw during online cialis t. Nodulecystic fast lines http://augustasapartments.com/qhio/cialis-dosage-options the awesome facial The filitra be. Our 6 does generic cialis 5mg pain work use cialis 100 mg promotes it different when more cheap viagra generic This adhesives else lunch this.

hatos portrén, mint maga a best online casino művész, Bill Viola. Talán mert nem láttam még az arcát addig. Meg egyébként is, mintha az egész kiállítás az Ernst Múzeumban, Tükör által, homályosan, a portrék helyett inkább az önarcképekről szólna, a másik ember túl egyszerű, mert csak a pénz meg a hatalom izgatja, mi viszont csodálatos rejtély vagyunk az univerzumban, amelyet megérteni lehetetlen, de kutatni érdemes. bill viola

Most már tudom, hogy tévedtem, de tizennégy percen át utáltam Bill Violát, ahogy a hat képen tehetségtelenül grimaszolt a kopasz férfi, és arra gondoltam, ha rendes milliomos volnék (rendesen most a pénznemet értem, tehát nem forint, hanem dollár) benyúlnék a zsebembe, és megkérném Viola urat, hogy készítsen rólam is egy ilyen pofavágó mozgókép-sorozatot. A végrendeletemben aztán kikötném, hogy az örökös csak azzal a feltétellel juthat a pénzhez, ha ígéretet tesz, hogy a lakása egy hangsúlyos pontján folyamatosan menni fog a video, az én hatos portrém, és neki folyton eszébe kell, hogy jusson az az ember, akinek magát a luxuslakást köszönheti. Lenne külön egy ember, aki rendszertelen időközönként fölkeresné, és ellenőrizné, hogy be vagyok-e még dugva a falba, az örökös meg gyűlölne, gyűlölne, gyűlölne. Én meg élnék, élnék, élnék.

A nem mozgó kép

Yvonne De Carlo

Ma mintha az egész fényképezés okafogyottá válna, mindenkiről annyi mozgókép marad, hogy teljesen fölösleges sztár vagy kevésbé sztárfotókat készíteni. Valaha lehetett csalni, az

emberek megcsodálják a festményen Federigo da Montefeltro bal profilját, és talán nem is sejtik, hogy hiányzott szegénynek a jobb szeme. Vagy ha sejtik, akkor sem a hiányzó szemre gondolnak, hanem a láthatóra. Continue reading

Balról, szemből, sapkában

Ki tudja, talán ez is olyan történet, mint a Híd a Kwai folyó felett. Amikor az alkotó ragaszkodik az alkotásaihoz. Wilhelm Brasse nem kéjes szórakozásból fényképezte a nácik áldozatait Auschwitzban, hanem mert rákényszerítették. Mondott nemet, és megpróbált menekülni, ezért került koncentrációs táborba: elfogták a magyar határon, tőlünk akart Franciaországba menekülni. Kiderült, hogy fotós, hát akkor fotózzon. Élőket és holtakat, akit kellett, az élőket balról, szemből és valami sapkával a fejükön. Amikor közeledett a front, ráparancsoltak, hogy semmisítse meg a képeket, de ő nem volt hajlandó. Több tízezer képet rejtett el, amíg menekültek a fogvatartók. Talán nem tudta, mit cselekszik, talán csak nem volt online casino canada szíve elpusztítani azt, amin éveken át dolgozott. Megadta az árát: a háború után több portrét nem tudott készíteni, annyira nyomasztotta a múlt. Az a múlt, amit ránk hagyott, a több tízezer között ez a lány: Czeslawa Kwoka. Meghalt Auschwitzban, 1943 március 12-én. Tizennégy éves volt.

Halott fejek

2011. 08. 17. Bécs

Egészséges pillanat, amikor minden összekeveredik. Egészségees és igazi, amikor az ember nem mérlegel, nem tudja, hogy mit néz, az arcot vagy a képet. Mert, tudjuk, a múzeumban a képet kell nézni, mármint a Kunsthistorisches Museumban, Mert valami történelmi múzeumban nyilván azt kell figyelni, hogy nézett ki Mátyás király, nagy volt-e az orra, milyen volt a ruhája, volt-e aranylánc a nyakában. De most ez a Kunsthistorisches, művészeti kérdésekről beszélnek, az ötszáz évvel ezelőtti német portréfestészetről, és hogy tudjuk, kik a főhősök, azt is odaírták: Dürer, Cranach, Holbein. Lucas Cranachból az idősebb, mert az ifjabb csak egy poszkavállú, aranyláncos asszonyt mutat, az idősebb pedig egy döbbenetesen kancsal férfiút, aki úgy néz vissza ránk a képről, mint Gombos Edina, amikor elhatározza, hogy a Best magazin napszemüvegeit fogja viselni. Holbeinből a fiatalabb, bár az idősebb is tudott, de az ifjabb, hát igen, ez már maga a probléma. Az ifjabb Jane Seymourt is lefestette, és az ember nem a kompozíciót és a színeket nézegeti, hanem hogy jó csaj volt-e, megérte-e miatta vérpadra küldeni Boleyn Annát. Dürerből egyszerre nézzük az öregebbet és a fiatalabbat, mert elhozták Bécsbe a londoni képet, amit eléggé felelőtlenül odaajándékoztak I. Károlynak. Egy másik Dürert is adtak a nürnbergiek, az ma a Pradóban látható, a híres önarckép sapkában, ablak előtt. Láthatjuk, hogy a kompozíciót nem Dürer találta ki, ugyanezt a formát festette meg előtte a mestere, Michael Wolgemut. A madridi kép nincs itt, de Wolgemuté igen. Continue reading