Puha hasak, kemény csaták

Százötven éve Raffaello volt a legnagyobb festő a világon, az érzékeny lelkű romantikusok benne találták meg a lelki társukat, a színes madonnák, gyengéd bambinók mesterét. Aztán jött a 20. század, és Raffaello lett a legkisebb nagy mester, ha valaki azzal jönne, hogy ezekben a finoman komponált jelenetekben találta meg élete értelmét, gratulálnánk neki. Meg az értelmének is. De érzem, hogy jön majd az újabb fordulat, ahogy Mozart váratlanul ránőtt Beethovenre, úgy jön a raffaellói Amadeus is, amikor megvilágosodik mindenki: benne van a legtöbb rafinéria. Ebben a különös lényben, aki a finomság és érzékenység festője, aki olyan finom kis puha női hasakat festett-rajzolt, amilyet a férfivágyó kollégák nem szerettek annyira. Aki a saját születésnapján halt meg, mert az előtte való napokban olyan mennyiségű alkoholt online casino ivott és akkorát dorbézolt, mintha az AC/DC-ben lett volna frontember.

Raffaello: Álló akt

Raffaello: Álló akt

Nagy svihák volt, az a típus, amit ma mindenki szeret. Tehetséges svihák, aki egyszerre élt két életet, vitte a boltot, festette az emelkedett szellemeket, szelíd madonnákat, és kasszírozta érte az aranyakat. Ma még a művelt keveseké, akik érdeklődve nézik a Betlehemi gyerekgyilkosság alakváltozatait az utódok metszetein, de érzem, jön majd egy film vagy színdarab, ami újrarendezi az erőviszonyokat.

Raffaello Santi, Marcantonio Raimondi: Betlehemi gyermekgyilkosság 1511 - 1512

Raffaello Santi,
Marcantonio Raimondi: Betlehemi gyermekgyilkosság
1511 – 1512

Kleopátráék és Taylorék

kleopatra

Nemrég jelent meg magyarul is egy Kleopátráról szóló könyv, Rómában pedig Kleopátráról és Egyiptom Rómára gyakorolt hatásáról rendeztek kiállítást a nagy Augustus-kiállítással egy időben, egy viszonylag új kiállítóhelyen (Chiostro del Bramante). Ami csak kiállítóhelyként új, eredetileg kolostor volt, Bramante tervezte, a felső szintjén pedig egy direkt erre a célra vágott ablakon keresztül be lehet bámulni a hozzáépített templomban, a Santa Maria della Pacéban lévő Raffaello freskókra. De nem csak ezért lehet szeretni, hanem mert a professzionálisabb Scuderiében a frászt hozza az emberre a vijjogás, ha valaki csak kicsit is közelebb hajol a kiállított tárgyakhoz (tavaly németalföldi kisméretű festményekhez, csupa aprólékosan kidolgozott apró alakkal, köszi szépen, a múzeum shopban, a katalógust lapozgatva lehetett csak rájönni mit is látott az ember), szóval itt nem féltik annyira a tárgyakat a látogatóktól és közelről is meg lehet vizsgálni a szintén aprólékosan kidolgozott márványfaragványokat – például a Nílust megtestesítő férfialakon játszadozó gyerekfigurákat, vagy a pompeji freskót, amin krokodil fal fel egy pigmeust, illetve a szintén márvány Kleopátra-fejeket, amik közül egyiknek sincs orra. Ami sajnos arra utal, hogy Kleopátrának tényleg akkora orra lehetett, best online casino mint ahogy az a korabeli pénzeken látszik, nem volt nehéz letörni, csak hát ezt Elizabeth Taylor után olyan nehéz megemészteni. Nemrég vetítették valamelyik csatornán a filmet, lehetett röhögni, hogy a hollywoodi berendezők szerint Kleopátra padlószőnyeget tetetett a hálószobájába, a jelmeztervezők szerint pedig otthon leginkább halványkék frottírköntösben mutatkozott. Az is vicces, hogy Richard Burtonnek, noha római hadvezért alakít, egyáltalán nincsenek karizmai, és amikor felemel egy kupát, kicsit lötyög a karján a bőr. Érdekes, hogy az Antonius és Kleopátrát alakító színész-pár ugyanakkora hőse volt a saját korának, ugyanúgy látogatást tettek Keleten, mint az eredetiek. Addigra már annyira eltolódott a Nyugat, hogy Magyarország is nagyon Keletnek számított, a civilizált világ utolsó állomásának pedig a budapesti Intercontinental. Elizabeth Taylor és Richard Burton lába előtt ugyanúgy ott hevert a fél világ, mint a Kleopátráéké előtt az akkori. Hiába, a mozi hatalma nagyobb lett, mint Rómáé. Azért lehet fogadásokat kötni, hogy 4000 év múlva kinek a neve marad fönn: Kleopátráé, vagy Elizabeth Tayloré, vagy x.

taylor burton