Walter Liedtke és az örökkévalóság

Meghalt Walter Liedtke, aki a New York-i Metropolitan Museum európai festészetért felelős kurátora volt, méghozzá meglehetősen szörnyű körülmények között: vonatszerencsétlenségben. Szeretett az első kocsiban ülni, ahol kevesebben voltak, lehetett olvasni vagy dolgozni, és, mint kiderült, meghalni is ott lehetett. Még öten vesztették életüket, amikor a vonat, vagy inkább HÉV belerohant egy, a sínen éppen átkelni akaró kocsiba.

Hétköznapi tragédia, csak azért felzaklatóbb a szokásosnál, mert Walter Liedtke olyan érdekeset mondott egy Rembrandt képről. A kép maga nem nagyon híres, pedig nyugodtan lehetne az: Arisztotelész Homérosz mellszobrával. Homérosz majdnem csak egy koponya, az ismert márvány portré, és mellette a töröknek látszó Arisztotelész, egyik kezét csípőjén tartja, és a kisujja második percén vékony arany gyűrűt visel. Nyakában vastag aranylánc, nyilván anyagilag jól el van eresztve, de mintha kicsit sem örülne ennek. Másik kezét a szobor fején tartja, a szeme fátyolos. Azt mondhatnánk, hogy a múlton töpreng, de Liedtke szerint inkább a jövőn. Fognak-e rám is úgy emlékezni, ahogy most én emlékszem Homéroszra? Mondtam valaha is valami igazán fontosat?

Walter Liedtke Homérosz mellszobrával.

Rembrandt Harmensz van Rijn: Arisztotelész Homérosz mellszobrával (Metropolitan Museum of Art)

Rembrandt Harmensz van Rijn: Arisztotelész Homérosz mellszobrával (Metropolitan Museum of Art)

Rembrandt a börtönben

20120918-230334.jpg 2000 decemberében, közvetlenül karácsony előtt három ember látogatott el a stockholmi Nemzeti Múzeumba. Az egyik géppisztollyal sakkban tartotta az őröket a földszinten, míg a másik kettő fölment az emeletre, és a megdöbbent látogatók szeme láttára leakasztottak a falról három képet. Két Renoirt és Rembrandt ifjúkori önarcképét. Sietve távoztak, előtte szögeket szórtak szét az úton, fölrobbantottak a közelben két autót, ők maguk pedig csónakba szállva menekültek a tetthelyről.

Continue reading