Elmegy a kugli

Rippl-Rónai József: Kuglizók

Rippl-Rónai József: Kuglizók

Nem nagy ügy, de mégis furcsa. A Maillol – Rippl-Rónai kiállításon kint van egy kép meg egy fénykép, kuglizó emberek. Éppenséggel lehetnének kuglizók is, mert előre hajolnak, és egy golyót tartanak a kezükben. A kugli pedig német eredetű szó, és a Kugel valóban golyót is jelent.

Csak nem ezt a golyót. Kuglinak hívják parasztosan a tekét is, minek nagyképűsködni, és kuglinak hívják azt is amikor a felfüggesztett golyóval hátulról kell leszedni a kilenc bábut. Amit azonban a fotón és Rippl-Rónai képén játszanak a derék franciák, az a petanque. Elég egyértelmű a jelenet, mindenkinek több kis golyója is van, kisebbek, mint a kuglihoz használatosak. Bábuk egyáltalán nem láthatóak, viszont a háttérben valaki lehajol és a távolságot méri, hiszen a játékban az nyer, aki a golyót közelebb dobja a cochonnet-hoz, a kis fagolyócskához. No lám, megint egy masszív félrefordítás, téves cím, vajon mennyi időnek kell eltelnie addig, míg tisztázódik ez is.

Csak egyetlen apró zavar marad. A Wikipédia szerint a játékot 1907-ben találták föl. Rippl-Rónai képe viszont 1892-ben keletkezett. Egyik rejtélyből a másikba szédelgünk.

Rodenbach

les vierges

Nem sajnálom, hogy a magyarok nem tudták meghódítani valamikor Egyiptomot, és most sokkal kisebb a Szépművészeti Múzeum egyiptomi anyaga mint a Louvre-é, és aztán ha esetleg itt színre kerülne Händel Giulio Cesare című operája, kevésbé lenne kézenfekvő múzeumi raktár szerű díszletbe helyezni a cselekményt, tele olyan elemmel, múmiával, szoborral, festménnyel és tárlóval, amit mintha csak a szomszédból toltak volna át az operába. Mert Párizsban ezt csinálták: a saját múzeumi anyagukat (és nem a berlini Nofertitit, vagy a kairói Tutankhamunt) használják a saját operájuk színpadán. Keresztmarketing. Azért ezt el lehetne tanulni: az angolok is jól keresnek azzal, hogy a saját kisvárosaikat, kastélyaikat, parkjaikat használják nemcsak a Jane Austen, vagy az Agatha Christie sorozatok helyszíneiként, de látva, hogy az angol vidék megunhatatlan, ezer részes krimisorozatot is forgatnak Kisvárosi gyilkosságok címmel, amit állandóan adnak a különböző csatornák. Continue reading

Agórafóbia

2011. 08.13. Kaposvár

Még egy kaposvári ripli-kiállítás, és senki sem fogja elhinni, hogy Rippl-Rónai tulajdonképpen jó festő,  sőt, ő az egyetlen akinek külföldön is van neve. Tavaly, ugyancsak a szülővárosban, a korai műveket lehetett látni, és akkor még volt valami jó is az egészben. Mert igaz ugyan, hogy a róla elnevezett múzeum első emeleti termei kiállítás céljára teljesen alkalmatlanok, és a rossz világítástól az a benyomása támadt az embernek,  hogy Neuilly-ben, ahol Rippl-pályája elején lakott és festett, biztos nem is volt ablak a szobán,  attól ilyen sötét minden. De egy kaposvári padláson megtalálták egy korai képét, amiről addig még a monográfusok sem tudtak. A felfedezés szenzációszámba ment, egy kápolnabelső, a szürke háttérből kiugró vad rózsaszínekkel. Mélyen vallásos mamájának hozhatta haza a képet, látod édesanyám, ide jártam imádkozni. Akkor ez, meg még néhány igazán szép korai mű kárpótolt a lehangoló összbenyomásért.

Continue reading