Denim

 

Annak is lehetne örülni, ha kiderülne, hogy egy zseniális hamisítóról van szó, aki akkora fityiszt mutat a világnak, hogy farmerba öltözteti a 17. századi figurákat. Az emberek pedig inkább neki hisznek, és rájönnek, hogy minden igaz, amit az okosok susognak, a jeans szóban Genova rejtőzik, a denimben pedig Nîmes. Mire a farmer nadrág, ahogy nálunk mondják, divatba jött, már 300 éves múltja volt, és a kék vászon

valóban a csórók viselete volt.

A kék farmervásznak mestere: Utcagyerek lepénnyel 1680-90 körül Párizs, Galerie Canesso

A kék farmervásznak mestere: Utcagyerek lepénnyel 1680-90 körül
Párizs, Galerie Canesso

Az a különös a Caravaggio-kiállításon látható képen, hogy a fiú farmer kabátja abszolút divatos, szakadt, koptatott, vagyis miket beszélek, csak kopott, nincs pénze másikra, a kínai tömegtermelés még nem indult meg. Akik szeretnek az casino inka istenekben földönkívülieket látni, némafilmeken a fülüket fogó asszonyokban pedig mobiltelefonáló űrkémeket, nyilván

most is boldogok: újabb bizonyíték az időutazásra, 1650-ben egy ismeretlen festő 20. századi ruhákban festette le a kortársait. Miért pont ez a ruhadarab élte túl a századokat, miért nem a nagy gallér, búbos kalap, kunkori orrú cipő? De nézhetjük fordítva is: semmi sem fontos, csak a divat. Van egy festő, jó, de nem nagyon izgalmas portrékat festett, soha senkit nem érdekelt a munkája, elfelejtették a nevét is, és csakis attól, hogy farmerban festette le a szegényeit, most itt üldögél nálunk, Caravaggio és Mattia Preti között. Micsoda másodvirágzás! Főleg úgy, hogy az első virágzás elmaradt.

(Szépművészeti Múzeum, Caravaggiótól Canalettóig, 2014. február 16-ig)