A kevesebb néha kevesebb

Lechner Ödön kiállítás az általa tervezett Iparművészeti Múzeumban. Biztos ez lesz a múzeum megújulásának első állomása, tüzijáték, tobzódás, végre beindul az élet, újra virágozni kezdenek a lemeszelt falak! Esetleg talán a kiállítás tereiben? Vagy legalább egy-két falrészen? Vagy valahol…

De nincs virágzás, nincsenek színek. Egy-két épületfotónak kellene érzékeltetnie  azt, amikor stílus és gazdaságtörténet egymásra találtak, amikor tényleg volt virágos Magyarország. Hát nem sikerül, és a szürke alapon fehér hópehelymintáknak, meg a hatszögletű tárlóknak, meg a térbe helyezett, fehérre festett farost elemeknek inkább pókette hatásuk van, mint lechneri. Itt vannak persze a casino online tervek, egy-két személyes tárgy, Zsolnay-pirogránit elemek de a keleties pompából (Lechner gyűjtötte a török kerámiákat, és sok motívumát azok ihlették), a színesség öröméből szinte semmi sincs. A tervezők szerint a kevesebb több, mesélte szomorkásan a kiállítás tudományos főtanácsadója, Sisa József.

A semminél tényleg több, de kevéssel. Nevezzük inkább vázlatnak. Esetleg jó lesz majd ahhoz a Lechner-kiállításhoz, amit a már felújított, kibővített épületben rendeznek. Akkor, amikor visszakerül majd az a tizenöt tonnás Zsolnay-korona is a kupolára, ami most egyelőre szétfűrészelve, az udvaron ázva várja a jobb kort.

archív fotó

archív fotó

VIRÁGZÓ MAGYARORSZÁG

Raichle-palota homlokzat

Raichle-palota homlokzat

Meglepő felfedezést tettem: a virágzó korszakok megjelenésükben is virágoznak. Nem maga a tény a meglepő, hanem, hogy ez csak most állt össze bennem, Szabadkán, a Raichle-palotában, ami olyan mint egy kalifa csodakertje, vagy egy hatalmas babaház. Nincs benne visszafogottság, a friss házas és frissen meggazdagodott fiatal építész magának tervezte, beleépítve mindent, ami a századelőn divatosnak, elegánsnak és csúcstechnológiának számított. Szívek és virágmotívumok mindenütt, színes tagozatok, faragások, Zsolnay mázak, és a fényt is megszínező francia prizmaüvegek. A belső dekorációban néhol még olyan megoldásokkal találkozunk, amik akár egy klasszicista palotában is lehetnének de ez elvezet ahhoz az összefüggéshez, hogy nincs semmi ellentmondás a hellenizálás és a magyaros szecessziós motívumok között, tulajdonképpen egyszerű közöttük az átmenet. Nem sokkal azelőtt, hogy Raichle Ferenc megkezdte volna építészeti tanulmányait, vált köztudottá, hogy a görög épületek és szobrok színesek voltak. A 19. század második felében új lendületet vett pompeii ásatások eredménye is, hogy a Winckelmann-féle “nemes egyszerűség, csendes nagyság” színtelenségét felváltotta a színes antikizálás, illetve az, hogy kiderült, a görög szobrok eredetileg jobban hasonlítottak Madame Tussaud alakjaihoz, mint mondjuk a Canova-szobrokhoz. Szemük, hajuk, ruhájuk, arcuk mind ki volt festve, és az antik épületek is kívül-belül (bár belül jobban) burjánoztak, színes volt minden négyzetcentiméterük, jelenetek, és festett kertek borították a falakat legalábbis ott, ahol nem volt színes mozaik, vagy márványberakás. (Minden esetre érdekes, hogy a minimalizmus gyökereit tulajdonképpen ott keresgélhetjük, hogy a föld alól előkerülő antik szobrokról anno lekopott a festék, és ez megtetszett a virágokban és színekben nem annyira

bővelkedő északiaknak.) Visszatérve a virágzáshoz: Szabadka olyan ütemben fejlődött a Monarchia éveiben, hogy 1910-ben majdnem akkora Városházát építtetett magának, amekkora Pesten a Parlament, szóval gazdasága virágzott. Raichle Ferenc pályája is nagyon jól indult, nemcsak építészként volt sikeres, de mindenféle más vállalkozásai is voltak. Szerencsére egy városi tanácsos lányába szeretett bele, ami még több megbízást jelentett, így alakulhattak az utókor szempontjából olyan szerencsésen a dolgok, hogy létrejöhetett egy megalkuvásoktól mentes, saját tervezésű építész-ház, vagyis a fiatalok szó szerint friss házasok lettek. Kivételes pillanat, amikor szinte minden összhangban volt mindennel: ha Szabadka a Jóisten kalapja, ez a kis palota a bokréta rajta.

Raichle-palota részlet

Raichle-palota részlet

Az életben

persze a virágzásnak hamar vége szakadt, kártyaadósság, csőd, árverés, menekülés Szabadkáról, igaz csak Szegedre, ahol megint épült egy Raichle-ház, már kevesebb virággal. Aztán háború, költözés Budapestre és innentől nem ismerünk több Raichle épületet – bizonyos források szerint műkereskedéssel kereste a kenyerét.

Népszálló – budapest100

Népszálló Zsolnay

Népszálló Zsolnay

Már második éve lehet egy tavaszi hétvégén egész napos program, hogy éppen 100 éve épült budapesti házakat nézzünk nemcsak kívülről, hanem a lakók jóvoltából ilyenkor be is lehet menni, kis kiállítások vannak, eseményekre lehet számítani. Ez a Budapest100.

A résztvevő házak listája nagyon hosszú, ez pedig egy olyan rövid, de nagyon intenzív városházi kegyelmi állapotnak köszönhető, amit Bárczy-korszakként emleget a Budapest történetével foglalkozó szakirodalom.

Continue reading

Eva Zeisel

http://hu.wikipedia.org/wiki/Eva_Zeisel
(1906. november 13 – 2011. december 30.)

Eva Zeisel

Annyi érdekes kérdést lehet átgondolni egy ilyen életutat látva. Hogy mennyit számít a család, (a Polányi család, mert Eva Zeisel anyukája Polányi-lány volt), hogy mennyit számít, ha a saját anyukája reform-óvodájába jár valaki, ahol a gyerekek zenére rajzolnak, megbeszélik velük, hogy hogy születik a kisbaba, és általában napozóban, mezítláb rohangálnak egy Andrássy úti nagypolgári ház kertjében (a rendkívüli ebben az, hogy 1911 körül). Érdekes belegondolni milyen elszántan akartak hinni egy utópia megvalósulásában best online casino a 30-as évek baloldali művészei (hogy aztán vagy sikerüljön őket kimenekíteni a Ljubjankából, vagy ott pusztultak el, mint például a bauhausos Sebők István építész.)

Continue reading